Szerző: Kovács Kristóf

Kovács Kristóf 1993-ban született Salgótarjánban. 2 éve publikál verseket különböző folyóiratokban. Jelenleg Budapesten él, az ELTE Btk magyar szakos hallgatója. A József Attila Kör tagja.

Azt álmodtam, tudod, vonatjegyet vettem neked, csak oda, úgy köszöntél, fogtam a kézfejed Vettem neked mentes vizet, oda mész, ahol nem leszek, ahol nem hiszlek el, mire odaérsz, Maradjon hideg,…

Estére hidegfront éri el hazánkat. Még ha nem is tudjuk pontosan, hogy az hol van. Amikor csak ketten vagyunk, véletlenül sem maradunk józanok. Ez nem panaszkodás. Legyen mire fogni. Talán…

Az a vonat – amit tíz emelet magasból láttunk – bármikor hazavihetne téged. Ezt már többször mondtad. Pedig csak a város másik szélén laksz. Tartok tőle. Hogy egyszer. Csak kontrasztanyagot…