Szegedi Fanni verse Melhardt Gergő vakreflexiójával

A Késelés Késsel rovatban magyar szerzők eddig publikálatlan versei mellé közlünk „állandó kritikusgárdánk” tagjaitól (Borda Réka, Csete Soma, Kustos Júlia, Melhardt Gergő) pár bekezdésnyi reflexiót. A szerzők nem tudják, hogy versük kihez fog kerülni, illetve a kritikusok sem, hogy kinek a verséről írnak. A versek és a reflexiók egyszerre, már nevekkel együtt jelennek meg, csak ekkor – az olvasókkal együtt – szembesülnek ezzel a szerzők és a kritikusok is. Szegedi Fanni verséhez Melhardt Gergő írt reflexiót.

Szegedi Fanni
Verthelyzet

Nem hagy nyugodni a földön fekvés.
Lúdbőröznek az állóvizek, ha elér az eső.
Velence kitiltja az óceánjárókat.

Persze, hogy vonzó a helyzet drámaisága.
Legszívesebben megsemmisítenélek. 
Krúgatás és kürtszó.

Kifogásokat keres és nem tágít.
Kilincsre zárom a szám. 
Nem a kosz, nem a por, nem a sár. 

Ez a nap kék. Sárgában jöttem. 
Fáradt is voltam azért, nagyon fáradt.
Libabőrös a vízfelszín. Fölötted esik. 

Kezdem érteni, hogy évek. 
Néha mást mond, mint az időt. 
A céltalanság a terv része. 

Tapogatózik, mindent összefogdos. 
Nem látni a viselhetetlenségtől. 
Az ágyra szakadt a beázott plafon.


Melhardt Gergő vakreflexiója

Szabályos forma: hatszor három, tizennyolc sor. Minden sor végén pont, minden sor egy mondat. A vissza-visszatérő motívumok, képek közül kiemelkedik a víz (állóvíz, Velence, vízfelszín, eső, ázott plafon); az egyetlen, majdnem szó szerint ismétlődő kép a libabőröző (lúdbőröző) víz képe. Fontosnak tűnik ezen kívül a színek váltakozása, az idő és a cselekvések célszerűsége, és valami egyszerre kívülről és belülről figyelt egzisztenciális félelem („vonzó a helyzet drámaisága”).

Rövid tőmondatok, beszéd-, gondolatfoszlányok több hiányos mondat. Ezek erős hatást váltanak ki: a hiányzó elemeket a megelőző és a rákövetkező sorokból próbálja kiegészíteni az olvasó, reménytelenül, de izgató feszültségben. („Ez a nap kék.”; „Kezdem érteni, hogy évek.”)

Az egy sor–egy mondat szerkezet miatt mozaikszerűnek tűnik a szöveg; másként mondva, nem mindig látszik motiváltnak a sorok egymáshoz képesti elrendezése. Ez az esetlegesség aztán azt eredményezi, hogy nemigen érzem, hogy az elejétől eljutottunk volna valahova a vers végére. Sem a képek, sem a vers gondolatisága nem koherens, pedig ezek ellenpontozhatnák a nyelvi–formai töredékességet. Így, hogy ezek mindegyike inkább csak kísérletinek, töredékesnek tűnik, enyhe hiányérzet marad utána.


Fotó: Bokor Krisztián

Written by: