Dzsinn a Deákon

Az egyik Király utcai becsületsüllyesztőből botladoztam hazafelé. A hét első szerdáját ünnepeltük a csajokkal. Még éjfél előtt elköszöntem. Az utca eleji kuka körül már halomban állt a szemét. A zsíros pizzapapírok és műanyag poharak mellett réz olajlámpás feküdt. Mintha csak lepihent volna a nem újrahasznosítható domb mellett. Talán a pár házzal arrébb üzemelő arab vízipipa-kereskedő hajította ki. Finoman metszett, geometrikus véseteivel díszhelyet kapott volna nagyanyám vitrinjében. Közvetlenül a libapásztor porcelán nippje mellett.

Megnéztem az alján a gyárjelzést, vékony hamuréteg takarta. Zsepivel dörgöltem le. Kínai írásjelekre számítottam, 2016-os évszámmal. Ehelyett arab felirat volt rajta, és csak annyi, hogy 176.

– Százhetvenhat? Akkor Arábia még római provincia volt, nem? – morfondíroztam hangosan. Részegen hajlamos vagyok magamban beszélni. Ilyenkor kijön a latin-történelem szakon elvégzett négy félév. Emiatt dolgozhatok SSC-ben, egy spanyol cég bejövő számláinak ellenőreként.

– Elfelejted, hogy mi az iszlám időszámítást használjuk. A lámpás a ti éveitek szerint 798-ban készült Bagdadban, az igazhitű kalifa, Hárún ar-Rasíd uralkodása idején.

Egy turbános, szakállas alak válaszolt, aki a kezemben lévő lámpásból gomolygott elő. Fehér ruhája harmonizált búzavirágkék bőrével. Vigyorgott, és karba tette a kezét. Abban reménykedtem, hogy nem a fröccsömbe kevert randidrog miatt vizionálok.

– Miért látlak téged?

– Megidéztél. Lámpa, dörzsölés… Nem láttad az Aladdint?

Nem akartam megkérdezni a nyilvánvalót, udvariatlanságnak tűnt. Mégsem tudtam visszatartani. 

– Te egy dzsinn vagy?

A lebegő alak felsóhajtott.

– Igen.

– Akkor van három kívánságom?

– Nem.

– Miért nem?

– Mert varázserejű szavakat kell kiejtened a lámpa dörzsölése közben ahhoz, hogy legyen három kívánságod.

Az emberek elkezdtek nagyobb ívben kikerülni.

– Az Aladdinban nem ez volt.

– A legtöbb Disney-film nem megbízható forrás nagyhatalmú varázslények megidézésében.

A dzsinn kifejezetten gúnyosan vigyorgott.

– Akkor miért jelentél meg egyáltalán?

– Mert muszáj előjönnöm. Eleget unatkoztam a lámpásban.

Szívesen válaszolt a kérdéseimre, de csak a formális logika keretein belül. Olyan volt, mint egy informatikus. Még szerencse, hogy egyetem alatt volt BME-s fiúm.

– Oké. Mit akarsz tőlem?

– Egy kívánságod van. A szokásos feltételekkel: nem kérhetsz több kívánságot vagy igaz szerelmet.

Az ókori mítoszok tele vannak olyan sztorikkal, miért ne menj bele egy ilyen helyzetbe.

– Bármilyen hosszú lehet, amit mondok? Tehetek bele feltételeket?

– Persze. – Már legalább negyven foga látszott. Étkezésre váró ragadozóhoz hasonlított.

– Volt már olyan, hogy valakit nem tudtál megszívatni, mert ügyesen fogalmazta meg a kívánságot?

– Még nem. De minden jogászgyerek ezzel próbálkozik. Azt felejtik el, hogy én sokkal régebben vagyok ebben a bizniszben, mint ők.

– Te mit szeretnél?

– Megszabadulni ebből a lámpából.

– Mint az Aladdinban?

A dzsinn csak vigyorgott, de kevésbé gúnyosan.

– Jó. Azt kívánom, hogy mindketten megszabaduljunk onnan, ahonnan szeretnénk.

Hátravetette a fejét, úgy nevetett.

– Kívánságunk teljesítem! – pattintott az ujjával.

A gomolygó felhőtest és a lámpás közötti kapcsolat megszűnt. Pittyent a telefonom. Munkaszerződésem azonnali felmondását jelentette be a HR.

Written by:

Óbudán él, szereti az urban fantasy-t és a görög joghurtot. Írásművei alapvetően fikciósak, leginkább európai uniós pályázatok megvalósíthatósági tanulmányai.