Krusovszky Dénes verse Vajna Ádám vakreflexiójával

A Késelés Késsel rovatban magyar szerzők eddig publikálatlan versei mellé közlünk „állandó kritikusgárdánk” tagjaitól (Borda Réka, Csete Soma, Kustos Júlia, Melhardt Gergő, Vajna Ádám) pár bekezdésnyi reflexiót. A szerzők nem tudják, hogy versük kihez fog kerülni, illetve a kritikusok sem, hogy kinek a verséről írnak. A versek és a reflexiók egyszerre, már nevekkel együtt jelennek meg, csak ekkor – az olvasókkal együtt – szembesülnek ezzel a szerzők és a kritikusok is. Krusovszky Dénes verséhez Vajna Ádám írt reflexiót.


Krusovszky Dénes
A zsurlók

Felülkerekedünk majdnem mindenen,
mielőtt végképp elhibáznánk,
mennyi érzelem megy itt kárba folyton,
miközben máshol meg sosincs belőle elég,
de hát a világ nem kristálypohár,
hogy folyton kocogtassuk,
ha eszünkbe jut valami,
a civilizáció például csodálatos álom volt,
mégis a zsurlók bírják majd legtovább.



Vajna Ádám vakreflexiója

Jó kezdő két sor, ütős záró két sor, a kettő között viszont nem tudom, mi történik, hol és miért. Pedig a harmadik-negyedik sor is jól hangzik, csak nem értem, mire vonatkozik, és az is izgalmas kép – főleg egy ökoversben –, hogy a világ kristálypohár, csak a kristálypoharat nem akkor kocogtatjuk, ha eszünkbe jut valami, hanem akkor, ha pohárköszöntőt mondunk. Egy kicsit zavar a sok a töltelékszó: majdnem, folyton, meg sosincs (-> nincs), hát, folyton, például. Nem tudom, mit mondhatnék még.


Fotó: Bokor Krisztián


Written by: