Bödecs László verse Borda Réka vakreflexiójával

A Késelés Késsel rovatban magyar szerzők eddig publikálatlan versei mellé közlünk „állandó kritikusgárdánk” tagjaitól (Borda Réka, Csete Soma, Kustos Júlia, Melhardt Gergő, Vajna Ádám) pár bekezdésnyi reflexiót. A szerzők nem tudják, hogy versük kihez fog kerülni, illetve a kritikusok sem, hogy kinek a verséről írnak. A versek és a reflexiók egyszerre, már nevekkel együtt jelennek meg, csak ekkor – az olvasókkal együtt – szembesülnek ezzel a szerzők és a kritikusok is. Bödecs László verséhez Borda Réka írt reflexiót.


Bödecs László
Szerda, túlélés

Nemsokára az emberiség végjátéka kezdődhet, állítják.
Ami látszik: a klímaváltozás fokozatosan
alattomos anyajegyféléket égetett a bőrömbe,
újabban viszont a gázszámlákat növeli meg,
és akadályozza a szezonális balatoni turizmust,
sokáig zárva a strandok, fogynak a napos órák.

Egyesek egyre kevesebb időt jósolnak nekünk,
mások nem hisznek a jegesmedvében sem.
Néha már a magabiztos hallgatás sem különb
az ordításnál, hogy maradjunk nyugodtak?
Szenzációt rejt minden suttogás,
botránnyal indul minden reggel.

A önszeretet, a csoporthoz való ragaszkodás,
a diéta, esetleg isten is megmentheti a világot.
Csupa megkérdőjelezhetetlen állítás,
prófétál a tudós, a politikus, az influencer.
Reszketnek a gyümölcsök az ágon,
a szarvasmarhák a réten, a zöldségek a földben.

Még a szemben lévő ház vakolatlan fala is.
A falu szélén lévő elhagyatott téeszre emlékeztet.
Lepusztult mindkettő, majd utóbbiból is eltűnnek a disznók,
de ott is megmaradnak a rongyok, az üvegek.
A teknősömre gondolok. Milyen keveset tudhatunk
a túlélésről hozzá képest. Ha nem lesz, aki megetesse,
remélem, megtalálja majd egyedül is a csigákat.



Borda Réka vakreflexiója

Ez a vers, szerény meglátásom szerint, vázlat. Három logikai és stilisztikai egységből áll össze, és mint ilyen, azt a benyomást kelti bennem, hogy a szerző ezt a három részletet ollózta össze, talán mert nem bírta elengedni egyiket sem.

Az első egység az “influencerig” tart (amit, vagy akit, a szerző valamilyen oknál fogva szintén bele akart szuszakolni a versbe, mert ettől lesz metamodern, fiatalos, menő, laza), és az utána a teknős megemlítéséig tartó részlet megint csak más hangnemben íródott, és sokkal líraibb, izgalmasabb is, mint a szöveg bármelyik másik részlete. Az a sejtésem, inkább ez a költő stílusa, ez jön neki zsigerből, nem pedig egy alkalmi vers, amit a klímaváltozáson felbuzdulva alkotott meg. És mivel felbuzdulás, nem pedig a megfontoltság, átgondoltság vezérelte, amikor megírta a verset, inkább egy sehova nem tartó filozofálásnak, mintsem kiforrott szövegnek tűnik a Szerda, túlélés számomra. 

Sokat javítana a szövegen, ha a szerző egyrészt megtalálná azt a regisztert, amiben meg szeretne szólalni, másrészt pedig megpróbálná nem ennyire erőltetetten megmondani az olvasónak, hogy a klímaváltozásról van szó, és a klímaváltozás márpedig rossz és fenyegető. Ezt mind tudjuk, de hogyan tud mindez szájbarágás nélkül hatni ránk? Ez a kérdésem, amire a szerzőnek kell választ találnia.


Fotó: Bokor Krisztián

Written by: