Marilyn bár

Negyedik napja ugyanaz az alsónemű van rajtam. Egy nyugodt és csendes kocsmában ülök a Kálvin téren. Egyszerű székek vannak, az üvegasztalok alatt lejárt BKV-bérletek, MÁV-jegyek, szerelmeslevelek. A falon Kosztolányi, Ady, Petri, Juhász Gyula képe.    

Egyedül ülök az emeleten, az ötödik sörömet iszom. Finom Primátor. A legjobb cseh sör. Kezdek berúgni. Benyúlok a zsebembe, bekapok egy rózsaszín pirulát. Cseng a telefonom, a feleségem. Naponta legalább háromszor hív. Mindig kinyomom. Most hagyom, hadd csörögjön. Addig is hallgatom a Linkin Parkot. Egyszer beszélni kell vele. Holnap. Holnapután. Azután. Felhívom az anyámat. Kicsöng. Nem veszi fel. Továbbra is csöng. Nem veszi fel. Oda fogok költözni az anyámhoz. Mikor? Holnap. Vagy ma. Mennyi az idő? Nyolc óra múlt öt perccel. Még haza tudok menni a feleségemhez, majd összepakolok pár cuccot, és kimegyek az anyámhoz Csepelre. De nem. Majd holnap. Most túl fáradt vagyok.  

Regisztráltam egy rapidrandira. Holnap lesz az esemény a Nyugati pályaudvarnál, a Jókai Caféban. Hátha fel tudok szedni valakit, megdugom, és megint jó lesz minden. Vagy feleségül veszem. Persze előtte el kell válnom. Nem lesz könnyű.

Kinézek az ablakon. Szemben egy sztriptíz bár. Marilyn bár a neve. Stílusos helynek tűnik, vöröses fényekkel ki van világítva, az ajtón lengén öltözött lányok képe. Pár táncosnő kint dohányzik előtte.

Megiszom a sörömet, felállok, lebaktatok a lépcsőkön, kinyitom az ajtót, kilépek az utcára. Havazik és hideg szél fúj.  Felhajtom a kapucnimat, elindulok az aluljáró irányába, hogy egyek valamit. A gíroszos nyitva van. Beállok a sorba. A közeli nyilvános vécéből áradó szarszag, húgyszag keveredik a hagyma és a bárány vagy ki tudja milyen hús illatával. Kérek egy gíroszt mindennel. Hozzá egy kólát. Háromszáz forintot fizetek. Enni kezdem az olajos gíroszt, csöpög a szaft. Megeszem, aztán visszamegyek a Kálvin térre.

Belépek a Marilyn bárba. Ismerősnek tűnik a hely, mintha már jártam volna itt. Vagy a feleségemmel, vagy itt volt a legénybúcsúm. Belülről is szép, arany és fehér színek borítanak mindent, a tánctér előtt bárszékek, hátul kellemes boxok. Egyelőre nincs nagy mozgás, egy tetovált cigány lány unottan táncol a színpadon. Pár csaj járkál magassarkúban és csillogó bikiniszettben. Leülök a pulthoz, kérek egy sört és egy Jägert. Háromezer forint. A Jägert gyorsan lehúzom, belekortyolok a hideg sörbe. Mellettem terem egy lány.

„Szia, szépfiú, Elza vagyok, hogy vagy?”

Kellemes kókusz- és fahéjillat árad belőle. Hosszú, szőke haja van, nagy melle, egy kis macskás tetoválás a köldökénél, és egy hosszú, fekete harisnya, bokalánc, és egy legalább tíz centiméteres magassarkú. Elza leül mellém.

„Nagyon szép szemed van, mondták már? Nagyon elegáns vagy. Olyan okosnak nézel ki, mi a szakmád, mit dolgozol?”

„Gyermekpszichiáter vagyok.”

„Az de cuki. Imádom a gyerekeket. Én óvónő szeretnék majd lenni.”

Bólintok, kortyolok egyet a sörből.

„És mondd, jártál már itt?”

„Talán. Nem emlékszem. Mikor nyitott ez a hely?”

„Pár éve. Nem tudom. Én még új vagyok itt. És mi hozott ide? Szerelmi bánat?”

„Mondjuk.”

„Mesélsz? Megcsalt a barátnőd, feleséged?”

„Mondjuk.”

„Felejtsd el. Nagyon helyes vagy. Biztos találsz magadnak valakit. Addig is itt vagyok én neked. Lemehetünk kettesben, vagy hozhatom a barátnőmet, és akkor láthatsz egy leszbi show-t is. Nagyon sok csomag közül tudsz választani. Én a Hollywood csomagot ajánlom. Van benne egy ital nekem, egy ital neked, és egy tánc. Az tízezer forint. Van privát lap dance is, az ötezer, ott csak tánc, semmi ital. A leszbi show húszezer, de abban is van ital mindenki számára.”

„Köszi.”

„Melyik tetszik?”

„Nem tudom. Egyelőre csak meginnám a sörömet.”

„Rendben, szólj, ha döntöttél, még visszajövök.”

Mihelyt elment, rögtön egy másik környékez meg. Intek neki, hogy ne. Kezemben a sörrel felállok, járkálok. A hely egészen tágas, a pult mögötti részen van egy asztal, mellette székek, gondolom, itt lehet a table dance. Leülök. Megint megjelenik egy lány, őt is elhajtom.

A hely megtelt, én pedig megittam még két sört. Bebasztam. Előveszem a telefonomat, és tárcsázok.  Kicsöng. Csöng. Csöng. Csöng. Csöng. Felveszi.

„Halló, igen?”

„Szia.”

„Már sokszor hívtalak. Beszélnünk kellene.”

„El akarok válni. Most. Rögtön. És elköltözöm az anyámhoz. Holnap megyek ki mindenért. A gyerekek maradhatnak nálad, nem érdekel.”

„Hol vagy most, alig hallak, mi ez a nagy zaj?”

„Egy sztriptíz bárban vagyok.”

„Te részeg vagy.”

Lerakja.

Megint tárcsázok. Kicsöng. Rögtön felveszik.

„Fiam, úristen, mi van, bajod van, jézusom, ilyenkor hívsz, mi a baj?”

„Nincs semmi baj. Elválok a feleségemtől. Visszaköltözöm hozzád. Hazamegyek. Holnap.”

„Micsoda, mit csinálsz? Meg vagy veszve? Normális vagy? Elválsz?

„Igen.”

„Jaj, szűzmáriaszentjózsef.”

„Holnap megyek, kiköltözöm hozzád, most lerakom. Szia.”

Odamegyek a pulthoz, kérek még egy sört, és fizetek egy privát lap dancért. A pultos lányra bízom, kit ad nekem. Egy fehér bőrű, fekete hajú lány érkezik, rózsaszín melltartó van rajta, továbbá az elmaradhatatlan harisnya, bokalánc, magassarkú. Legalább egykilencven lehet. Dob két puszit, bemutatkozik, ő Korinna. Megfogja a kezem, lekísér az alagsorba. Szűk lépcsők visznek le. Ahogy megyünk le, úgy lesz egyre hidegebb és büdösebb. Korinnának finom mangó- és görögdinnyeillata van. Bemegyünk egy bokszba. Sötét van, alig látok valamit. Leültet, majd lehajol, a fenekét az arcomhoz teszi. Szellent egyet. Én elnevetem magam. Ő ezzel mit sem törődve elkezd táncolni. Ritmusosan lovagol rajtam, hagyja, hogy bárhol megfogjam, kivéve a punciját. Azt nem engedi.

A farkam már áll. Ütemesen mozgatja a csípőjét. Rendkívül jól csinálja. A feleségem nem volt ilyen mozgékony. Feláll az asztalra, leveszi a melltartóját. Formás a keble, és mindkét mellbimbójában piercing van. Felém tolja a mellét, hagyja, hogy a számba vegyem. Kicsit ráharapok, de úgy, hogy még pont ne fájjon neki. Kiveszi a mellét a számból, és tovább táncol. Lekerül a bugyi is. A sötét miatt nem látom a pináját. Az ölembe ül, lovagol rajtam. Próbálom belenyomni a farkam, de nadrágon keresztül nem megy. Közel járok a csúcshoz. Ringatja a csípőjét, egyre vadabb. Forróság és melegség tölt el. Már nem sok kell. Leszáll rólam, felveszi a melltartóját és a bugyiját, nyom egy forró csókot az arcomra, és azt mondja, reméli, élveztem. Feltámolygok a lépcsőn, bemegyek a férfi mosdóba, magamra zárom az ajtót, és kiverem. Fél perc alatt elmegyek, a csúcspontnál megjelenik a feleségem arcképe. Gyorsan felhúzom a nadrágomat, veszem a kabátomat, és távozom.

A fotó forrása: WeLoveBudapest

Written by:

Kilenc éve él Budapesten, egy kis borsodi faluból származik, írásaiban előszeretettel dolgozza fel falusi környezete, a falu életét. Harmadéves egyetemista az ELTE-n, magyar-történelem tanárnak készül. Pár éve kezdett el komolyabb szinten foglalkozni az írással, főképp prózában.