Nem béke

Csönd van. Most egy ideje csönd.
A tett elbújt az üres nyugtatósdobozokban,
Az összegyűrt újságok alatt, ahogy a szél
húzza végig az ismerős arcokat a betonon.
Mintha már dolgunk se volna tényleg.
Mintha elhaltak volna fejünkben a testidegen szavak.
Mintha elhaltak volna végleg.
Úgy vagyunk, mint a leeresztett puskacső.
Ha húr a gerinc és íj a szív, ha nyilall a halánték, ne húzz fel!
Hadd ne legyek kezedben fegyver még egy kicsit.
Nem ropognak bennünk mások igéi.
Nem dördül káromkodás a nyelv alatt.
Úgy vagyunk, mint az ünnep: most, hogy eljött,
valljuk csak be tényleg, azt hittük, idén is
elmarad.
Csönd.
Pont, amikor már úgy érezted, végképp szétestél.
Kavargó por, plakátmagányban ázó BPTSD.
Nem béke, csak csönd. Párévnyi búcsú a fegyverektől.
Nemsokára egy kósza posztra feléled a bennünk La Cosa Nostra.
Felül a belső Boko Haram.
Aztán megint, bum bum bum bu bum bum bum bu bum bum bum bu bum,
kezdhetjük!
Hiszen lassan minden magyar szívben
ott egy rázárt retesz, de nem baj haver, nyugodtan Názáretezz,
aztán kurvaanyázzál egy vélt vagy valós sértésre.
Mondd, mikor volt nem csak mantrázása,
de Krisztus utolsó meg is értése?
Hé te, te! Ki szemedet mindig nyitva tartod,
hozzád fohászkodunk, ordítsd felénk harcod!
És bum bum bum bu bum. Ropogtatja a prolinép a pralinét,
tervezgeti a holt-tengeri hollydayt,
de állj!
Valami bűzlik Jordániában, vérszagot fúj az északi szél.
De nem lesz belőle királydráma, legfeljebb csak egy erőtlen pamflet.
Hát baszhatod, szegény Yorik,
mert kurva szar a szereposztás, Európa: Hanglett.
Ha most jöttél a Nyugatinál keletebbről,
menj vissza még bajod lehet ebből.
Ha elvágysz a keletinél nyugatabbra,
húzzon a faszára a Csupakabra.
Leordít a falról, hogy ez cirkusz, ez bábszinház,
ez bérenc, ez meg csicska…
Hát csoda, ha kinyílik a zsebemben a fricska?
Mert a jobban jobbat dumát nem lehet megunni.
Detonáló „mi kultúránk”, vállról indítható krumpli.
Papíron olyan nyugat vagyunk, a rackánk lassan alpaka,
kimegyek a Bükkbe, megnézem már Alpok-e.
Aki az egyiknek megváltó az a másiknak pénzsóvár.
Lassan készülhetne már, egy magyar-magyar népszótár.
Vakondember? Szíriusz? Buzivíz? Ez égi jel. 25. 17. Ezékiel.
Bum bum bum bu bum.
De hallod. Ez nem happyend, csak tanulság.
Mindenki a saját levét issza.
De ha már puska lettem,
legalább hadd rúgjak kicsit vissza.

Fotó: Bokor Krisztián
Written by:

Újságíró. Miskolcon él, ugyanitt slammel. Hat éve foglalkozik a slam műfajával. Gyermekverseket és meséket is ír. Szereti a rockot.