Sinka Zsófia — Három hónapja

Talán így marad.
A redőket számolom a nyakadon.
Csikorgatod a fogad, fordulsz,
könyökkel majdnem fejbe versz.
Az arcod nézem.
Trimmelt szakáll,
sorukat rendező őszülő hajszálak.
A szemed kikopott barna parketta.
A lehetetlen egy pillanat alatt megvan,
a csodára viszont kicsit várni kell,
mondtad elalvás előtt,
de már úgy érzem,
nincs mire.

Fotó: Hermann Roberta
Written by:

1990-ben született Debrecenben, jelenleg Budapesten él. Az ELTE koreai szakán végzett, most könyvelői asszisztensként és koreai fordítóként is dolgozik. Verset és prózát ír; leginkább az utópiákat szereti.