Címzett nem található

Kedvesem!

Nehéz ilyenkor megfelelő szavakat találni – talán messze mentek, vagy szimplán szublimáltak. Hihetetlen, hogy már két hét eltelt a hantolás óta. Sajnálom, hogy Ön nem lehetett velünk. Mindenkinek hiányzott, még az asztalnál is üres maradt a hely. Biztosítani szeretném afelől, hogy nincs bennünk semmiféle neheztelés, megértjük a döntést.

Elég nyugodtan zajlottak az események. A kórház táviratban értesített az édesanyával történtekről, amin meglepődtem, hiszen tudták a telefonszámunkat, de gondolom, ennek ez a hivatalos formája. Tömören és célratörően tudatták a halál hírét. Mert a halálnak híre van, olyan hallgatag, táviratos híre. Még akkor is, ha az egy sikolyként süvöltött. Megmondom az igazat, ez a temetkezés ügy egy külön kis világ, amiben – mivel szűken beszélünk róla – csak a már beavatottak igazodnak ki. Hamvasztva lett, mert Öcsi szerint ezt akarta, no meg, hogy szórjuk a Dunába. A Duna a legszabadabb folyó. Soha nem állított magáról többet, mint ami. Duna, tehát folyó. Ahol eltűnik, ott is számolnak vele. Utóbbi kérését nem tudtuk teljesíteni, amin Öcsi fennakadt, majd konstatálta, hogy amilyen a természete volt, valószínűleg egyiket sem gondolta komolyan. Sokkal inkább csak rá akart nyomást gyakorolni. Még mindig generál pár, most már valóban egyoldalú konfliktust.

Néhány gyűrött arc fájlalta a hamvasztást, mondván, hogy szívesen megnézték volna. Persze a legtöbben azt gondolják, hogy a betegség vitte el, és így nem sokan tudnak a halk elvágyódásról. Jobb így, mert sokaknak megnyugtatóbb az árnyékot nézni – az olyan, mint egy vászon. De az élet és a halál is az arcon van, ami az árnyékon láthatatlan. Az életnek akarnak hangos szemtanúi lenni, viszont ő makacs nőként csak egyetlen néma tekintetnek enged. Értem, hogy ez nem volt más, mint sóvárgás az életre, az új tavaszra két felesleges terápia között. Emlékszem, amikor azt mondta, az élete az utolsó matrjoskához érkezett. Ugyan már nem rejt semmit, de összezúzzák, hátha. Megértem, nincs bennem harag. A pap is igyekezett kitenni magáért, tekintettel a régi barátságra. Hosszan beszélt, a csendet nem bírja, és a bizonytalanság üres szóláncokként öltött testet. A testet öltésről nem beszélt, érthető, az önkezűségnél még a feltámadásban is elbizonytalanodnak. Mert Isten ugyan könyörületes, de mi van, ha mégsem. Én megértem a kiugrást!

A napokban elkezdtem szortírozni a dolgait, az iratait már összerendeztem. Még a terhesgondozási kiskönyvét is megtaláltam. Tulajdonképpen ez a mi kiskönyvünk.

Halkan telnek a napok, a fogaim még mindig feszes zárt alkotnak a nyelvem körül.

Hiányzik Anyu.

Öleli lánya: Éva

*

Fotó linkje.

Written by:

1993-ban született Budapesten. A Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán végzett 2018-ban teológia-lelkész szakon. Jelenleg doktorandusz ugyanitt, egyúttal ösztöndíjasként Tübingenben kutat.