Csősz Gergő slamje

ambuláns

a taxi csendje kitöltötte a távolságot.
megbízható, almás-fahéjas csend volt,
indokolt hallgatás, köztéri pad a világ végén.
karnyújtásnyira egymástól és a semmitől,
nem tudva, melyik melyik. pedig
egy baleset mennyi kapcsolati potenciált rejt.
ahogy a nagyobb hullám a kisebbet,
a veszteségtől való félelemnek
úgy kellett volna kioltania képzelt sérelmeink.
könny és vér lehetett volna a kötőanyag
szétesésünkben. nem így történt. kiüresedtünk,
mint a János kórház folyosói arra az éjszakára.
neonstroboszkóp, jelentés nélküli szavak,
latin talán, az egymásra vetülő árnyékok
csak osztoznak a hiányon, és ez a csend
egyre inkább kisípolt mondanivaló.
kétezervalamennyi, de még hol a vége?
hazafelé, egy parkon át éppen,
csak a taxióra reszket, meg te,
poszttraumás lávafolyam a fasor.
hosszú egy ősz lesz ez, jutott eszembe,
és résnyire lehúztam az ablakot.

*

when i was young and my heart
was an open book
i used to say: live and let love in
you know I did
you know I did
you know I did
but since this never changin’ world
in which you live in
made me give up to try
i just laugh at that lie
laugh and let die

Written by:

Csősz Gergő szabad rádiós pályafutása során találkozott először a spoken worddel és slam poetryvel, 2011 óta aktívan műveli is azokat. Írásait, műfordításait eddig a Spanyolnátha, az Irodalomismeret, a Versum és a Magyarul Bábelben közölték.