Foglalt

Haló, itt vagy? Szétkapcsolt az előbb, bocs. Hol tartottunk? Ja, igen, anyámék. Most lent vagyok náluk vidéken. Még mindig nyaggat a sulival, hogy mikor fejezem be, aztán meg azzal, hogy ha sikerül is, akkor a seggemet kitörölhetem a diplomámmal. Szerinte nem sok helyre kell filozófus. De abba nem gondol bele, ha nem lenne erre szükség, akkor nem indítanának ilyen szakot. Pedig az elején még örült neki, hogy lesz egy értelmiségi a családban. Szerintem megbánta, hogy ezt mondta. Pont tegnap vágta a fejemhez, hogy ennyi idő alatt már ő is lediplomázhatott volna kétszer. Visszakérdeztem, hogy miből, háztartástanból? Ezen jót röhögtem, ő kevésbé. Már nem vagyok államin amúgy. Szar lett az átlagom, áttettek fizetősre. Szívás. Anyám nem tudja. Apám ad rá pénzt titokban. Bevállalt még pár melót, azt mondta nem gáz. Lehet, néha be kéne segítenem, mert kicsit szarul érzem magam emiatt, mondjuk még nem szólt érte, meg amúgy is lóg nekem eggyel. Hogy miért? Hát, figyelj, most elmondok valamit, de ne add tovább senkinek, érted? Nem akarom anyámat szar helyzetbe hozni. Meg apámat se. Szóval, a múltkor megláttam a fateromat a műhelyben egy nővel, aki nem az anyám volt. Majdnem dobtam egy hátast. Ott álltam, apám is csak bámult rám, az az idióta nő vihogott, mint egy óvodás. Nem szóltam semmit, hazamentem. Otthon nem beszéltünk róla. De tudja, hogy tudom. Azóta mindent megtesz nekem. A kocsimba kellett egy új kipufogó, szó nélkül megcsinálta ingyen. Régen féláron dolgozott még nekem is, pedig a fia vagyok. Nem szép, tudom. Ő ilyen. Anyám ebből annyit vett észre, hogy apám jobban támogat. Pár hétig nyugodtabb volt a légkör, de anyám ma elkezdett unatkozni, és megint előjött a szokásos dumájával, hogy miért nem megyek már el dolgozni, keressek egy rendes szakot, mert nem fog eltartani örökké. Kicsit zabos voltam alapból, mert a Niki reggel kidobott. Ja, ezt nem mondtam? Már nem vagyunk együtt. Nem tudom, nem szerettük egymást. Vagyis ő kevésbé engem, mint én őt. Szerinte nem volt meg az egyensúly. Mindegy. Szóval, felcseszték az agyamat már előre, erre jön anyám is ezzel a hülyeséggel, hogy nekem sosem lesz rendes munkám, meg egy léhűtő vagyok, itthon is csak feküdni tudok satöbbi. És akkor bevitte a végső döfést: Miért nem vagy egy kicsit olyan, mint az apád? Elborult az agyam. Várj, rágyújtok egy cigire. Na, itt vagyok. Elborult az agyam. Nekitámadtam. Mindent elmondtam apámról. Még azt is, hogy pont akkor fordult le a nőről, amikor beléptem a műhelybe, és ez biztos azért történt, amiért anyám ennyire unalmas. Senki nem akar megdugni a lyukas zoknik megvarrásáért, talán ezt is hozzátettem, de nem vagyok benne biztos. Aztán ahogy jött az indulat, el is múlt. Szegényt megsajnáltam. Ült a konyhában a kissámlin, nézett maga elé, néha tátogott egyet, de hang nem jött ki a száján. Nyúlt felém, nem mertem közelebb menni, mert nem tudtam, hogy megölelni vagy megfojtani akar. Eljöttem. Otthagytam. Nem bírtam tovább nézni. Ez amúgy is apám sara, neki kell rendbe hozni. Öt óra van, már otthon kell lennie. Minden rendben lesz, nem? Most itt állok a folyónál. Emlékszel, mennyit jártunk ide? Sokat jövök ide mostanában. Itt nem hallom a gondolataimat, túl hangos a sodrás. Néha beállok a betonrész alá, és üvöltök egyet. Vagy elsuttogom, hogy mi bánt. Nem merem hangosan. Mi van, ha megáll a folyó? Mindenki megtudná, hogy kurvára fáj, hogy a Niki elhagyott, mert én igenis nagyon szerettem, még akkor is, ha ő azt mondja, hogy nem tudtam kimutatni. Tudom, hogy nem ment, de én tényleg próbáltam. Azt hittem, hogy neki ennyi elég lesz. Hazudtam, lelépett mással. Dögöljenek meg! Azért szar volt így anyámat látni, magába roskadva. Mint egy zsák, nekidőlt a falnak. Azt sem tudom, hogy bocsánatot kértem-e egyáltalán. Szerintem csak kiszaladtam. Hallasz még? Szar a vonal, tudom, egy kicsit közelebb jöttem a vízhez. Lehet, hogy bemegyek, és úszok egyet. Te amúgy hogy vagy? Haló? Megint szétkapcsolt.

Written by:

Tóth Vivien 1994-ben született Budapesten. A Szent István Egyetem közgazdász szakán végzett. Írásai a Nappali Menedékhelyen, a Kulter-en és az Irodalmi Jelenben jelentek meg. Jelenleg a Katona József Színház munkatársa.