Körösztös Gergő verse Vajna Ádám vakreflexiójával

A Késelés Késsel rovatban magyar szerzők eddig publikálatlan versei mellé közlünk „állandó kritikusgárdánk” tagjaitól (Borda Réka, Csete Soma, Kállay Eszter, Melhardt Gergő, Vajna Ádám) pár bekezdésnyi reflexiót. A szerzők nem tudják, hogy versük kihez fog kerülni, illetve a kritikusok sem, hogy kinek a verséről írnak. A versek és a reflexiók egyszerre, már nevekkel együtt jelennek meg, csak ekkor – az olvasókkal együtt – szembesülnek ezzel a szerzők és a kritikusok is. Körösztös Gergő verséhez Vajna Ádám írt reflexiót.

 

Körösztös Gergő
lyukas bánat szillogizmusok

„a kihagyás elkezdése
felkészülés az eltérésre”

[egy]
Minden szó
zárszó. Szárszón
nem történt semmi.  [kettő]

[három]  A prológus előttről furcsa zajok szűrődnek át.

G. a hajó kazánjába hajítja
bevezető téziseit, de kikötnie így
sem sikerül sokkal rosszabbul annál, ahogy
általában partot ér az ember:
bevezető tézisek nélkül.  [négy]

[öt]  Tivoliból bebuszozni a római dizsibe.
Csopakról bebuszozni a füredi dizsibe.  [hat]
[hét]  Kistarcsáról bebuszozni a pesti dizsibe.
Apostagról bebuszozni az újvárosi dizsibe.  [nyolc]

[kilenc]  Láttam, amit ablakból, atlaszból láttam.
Halál, halál, halál, halál, orgazmus.  [tíz]

Átfordul a korláton, kezdődő zuhanását
elmetszi száz tonna vas.
[kettő]
[három]  Újra bevezetek.

Először a tisztaság ejti meg, a helyezkedés
által diktált kíméletlen tempó, a szó,
aminek jelentése a tátongmányban.  [négy]

[öt]  A szillogizmus sorminta, ízléses, szinte
semmilyen csomagolása valami szépnek,  [hat]
[hét]  köldökben pihegő pénisz, a rend helyén
négyzetrács szellője szillogizmus.  [nyolc]

[kilenc]  Lefilmeztem magam költészet közben.
A katona dolga a katonadolog.  [tíz]

[három]
Nem kezdhetem onnan, ahol az előbb
még álló vonat már indulásra kész,
az időjárás pompájában tökéletes kilátás a katasztrófa,
érkezés a célhoz. G. nem képes leszállni. [négy]

[öt]  Tivoliból bebuszozni az újvárosi dizsibe.
Az átmenetben huppanók, lábam sem éri a földet.  [hat]
[hét]  Nyitott kapuk, döngetek, kinyílnak.
Nem férek be a kilépők tömegétől.  [nyolc]

[kilenc]  Bizonygatom, hogy nem voltam messze.
Meghűlök a romok hűlt helyén.  [tíz]

A számok jelzése szerint a költő
napnyugtakor leli halálát. G. lekési
a csatlakozást a túlparton. Sötétedés után
a szárszói kövekre kenődött aszpikra
érkezik, a csillogáson nem fog a film.
[négy]

[öt]  Egy messzi magasházban megszakad a szalonbeszélgetés.
Az iménti vélemény aszpikja felkenődik a púderekre.  [hat]
[hét]  A történet bosszúból majdnem elkezdődik.
De egy kiáltvány még idejében megtöri a csöndet.  [nyolc]

[kilenc]  Most a biztonság kedvéért hazautazom vidékre.
A bazárszag elől a pusztába vonult a sok jámbor bazárember,
azóta vetnek és sírnak olyan szépek innen a bazár fényei.  [tíz]

[öt]
A formák bűnbánó szertartásait illik vicc nélkül levezetni.
Komoly hang szobányi működő színhús nyöszörgése.  [hat]
[hét]  A struktúrák kicsapják az utcán a ribilliót.
Az önkény sötétje mögött szimmetriamegfontolások.  [nyolc]

[kilenc]  Ilyenkor mindent szabad.
Kimegyek kaszával droidra, druidára.  [tíz]

A nagy nyöszörgéssel nedvező rostok száradni kezdenek.
[hat]

[hét]  Marinált struktúrák édesköménnyel, barnamártással.
Kinézik a kamerák a számból.  [nyolc]

[kilenc]  Sírva eszem és dalolva ürítkezem.
Jobban tudok a testemnél játszani.  [tíz]

[hét]
Bolond lyukból szél.
Hajladoznak bánatukban lágy reáliák.  [nyolc]

[kilenc]  Akasszanak, ha tetszik.
Minden szabadság négyzetrács metszőpontjai köré
karikákat húzni és megpörgetni bennük a kis kereszteket.  [tíz]

A huzat megáll, benne a kiterjedt egyedül marad szégyenével.
[nyolc]

[kilenc] Összehúzom magam, hogy jobban szorulhassak.
Új helyen halál, halál, halál, halál,  [tíz]

[kilenc]
lélegzetemtől eláll a látvány.

Óabsztrakt kompozíció a vége-vászon  [tíz]

kiszakadóban.
[tíz]

 

 

Vajna Ádám reflexiója

Nehéz a lyukas bánat szillogizmusokhoz hasonló versekkel mit kezdeni, mert az ember természetszerűleg mindig a koherenciát keresi a szövegben. Néha azonban, mint itt is, azzal szembesül, hogy a szöveg ellenáll az ilyen olvasásnak. Ekkor két dolgot tehet: elkezdi megkritizálni azon az alapon, hogy semmi értelme (még ha ezt így nem is mondja ki), vagy elfogadja a játékszabályait. Ha utóbbi mellett dönt, akkor foglalkozhat csakis a szöveg egyes részleteivel. A koherencia kényszere nélkül pedig önmagában is izgalmasnak találhat olyan momentumokat, mint a József Attila halálára történő utalások, vagy azt, hogy a szöveg rendre felülírja az olvasói elvárásokat, és meglep mondjuk azzal, hogy valami hűlt helyén meg lehet hűlni, hogy a lágy reáliák hajladoznak, vagy hogy „Bolond lyukból szél.” Persze anélkül is mondható valami a vers egészéről, hogy feltételeznénk bármiféle egyértelmű jelentéscentrumot, a vers így megalkotható „története” azonban legfeljebb saját magáról a versről fog szólni. És hát a lyukas bánat szillogizmusok is erősen metapoétikus, gyakorlatilag a legelső sorától kezdve.

Viszont, ha megpróbáljuk klasszikusabb módszerekkel megközelíteni a szöveget, akkor könnyen arra juthatunk, hogy ez egy rossz vers: túlírt, túlbonyolított, valódi tét nélküli játék a szavakkal. És nincs-e némi igazság ezekben a megállapításokban? Persze mondhatnánk, hogy így közelíteni a szöveghez ugyanolyan hülyeség, mint csavarhúzóval szalámirudat szeletelni, de – az analógiánknál maradva – az is kijelenthető lenne, hogy ilyen szöveget írni olyan, mint a rúd szalámi helyett a csavarhúzót megetetni valakivel. (Micsoda avantgárd gesztus!)

A személyes ízlésemhez az állna egyébként a legközelebb, ha finomabban egyensúlyban lenne tartva az történetmesélés és a filozofálás síkja. Ennek a lehetőségét a vers eleje meg is teremti: a „Szárszón nem történt semmi”-mondatból kibontakozhatna egy rekonstruálható történet, ami párbeszédbe léphetne a „Minden szó zárszó” metapoétikai síkjával.

A szöveg jelenlegi formájában azonban egy Erdély Miklós hommage, ami amúgy nem sikerült rosszul, mert van benne humor, nyelvi játék, filozófiai játék és metapoézis is, sőt, plusz poén, hogy a vers maga is tisztában van azzal, hogy mennyire neoavantgárd, hiszen a lezárásban ott az „óabsztrakt kompozíció”-ra való utalás. De én azért kíváncsi lennék egy másik változatra, még ha úgy is tűnik, mintha a versnek az én személyes ízlésemre is lenne replikája: „A történet bosszúból majdnem elkezdődik. / De egy kiáltvány még idejében megtöri a csöndet.”

 

Kiemelt kép: Bokor Krisztián

Written by: