Kiss Dávid versei

Senki sem bámul

(Apámnak)

Ma hajnalban az idegenek
támadást indítottak ellenünk,
azzal a nyilvánvaló szándékkal,
hogy meggyalázzák kultúránkat,

templomainkban megértésről
és elfogadásról beszéltek,
majd rituálisan felnégyeltek
egy vemhes szürkemarhát.

Hiába állt mellénk mégis
az invazív fajok némelyike,
az akác, a hekk és a turáni népek,
kevesek voltunk így is,
elhagyott minket az Isten.

Kirontottam a sátrunkból –

csak álmodtam az egészet.
Senki sem bámul,
továbbra is egyedül vagyunk
a mindenségben.

Trigonometria

Sosem hittem,
hogy végül képesek leszünk némán
ülni egymással szemben a parton –

én csak nem mertem megszólalni,
te viszont nem is akartál.

Mialatt a helyetted háborgó
Balatont bámultam,
egyre valószínűbbnek tűnt számomra,
hogy nem csak a hang,
a csend is szinuszosan terjed.

Szögfüggvény-frekvencián
rezonáltak az izzadságcseppjeink,

pedig egyetlen közéjük vetett szóval
megtörhettük volna a hallgatás
hullámait.

Fotó: Kiss Dávid

Written by:

Kiss Dávid 1988-ban született Sopronban. A Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceumban érettségizett, majd a Budapesti Corvinus Egyetemen diplomázott politológus szakon. Verseit 2015 óta rendszeresen publikálja. A Fiatal Írók Szövetsége és a József Attila Kör tagja. Az utolsó hazaérkezés és a soron következő elindulás között Budapesten él.