Kustos Júlia verse Borda Réka vakreflexiójával

A Késelés Késsel rovatban magyar szerzők eddig publikálatlan versei mellé közlünk „állandó kritikusgárdánk” tagjaitól (Borda Réka, Csete Soma, Kállay Eszter, Melhardt Gergő, Vajna Ádám) pár bekezdésnyi reflexiót. A szerzők nem tudják, hogy versük kihez fog kerülni, illetve a kritikusok sem, hogy kinek a verséről írnak. A versek és a reflexiók egyszerre, már nevekkel együtt jelennek meg, csak ekkor – az olvasókkal együtt – szembesülnek ezzel a szerzők és a kritikusok is. Kustos Júlia verséhez Borda Réka írt reflexiót.

 

Kustos Júlia
Ikarus

az otthon:
nyarak olvadó Ikarusokon.
és tejföllel mázolt
leégett bőr szaga.
innen hova lehet még menni?
a fűzfák árnyéka alól,
ahonnan perzselően messze
minden medence.
hiszen semmi szárnyalás
nem írhatja át
a kukásautók hajnalát
az útmosó kocsik
esti sétáit a függőfolyosón
hagyott fecskefészkek alatt
egy tátott száj

 

Borda Réka reflexiója

Lehetne erőltetett párhuzam az Ikarus busz és a mitológiai Ikarusz összehasonlítása. Elsülhetne ez nagyon rosszul. Úgy, hogy például egészen pontos leírást kapnánk arról, hogy a szárnyaló alak mikben hasonlít a mára mindenki számára kínosnak ható, tömegközlekedési eszközöket készítő volt állami cég gyártmányaira.

Ehelyett egy olyan kapcsolódási pontot kapunk a leégett bőrrel és a szárnyalással, ami se nem sok, se nem kevés, pont kielégítő. Épp olyan jól esik, mint amikor sikerül kihúznunk egy fülledt nyári napon a régi busz ablakát, hogy levegőzzünk menet közben.

És mialatt ezzel a felismeréssel vesződünk, egy másik fontos dolog is lejátszódik a szemeink előtt: egy finom társadalomkritika, ami elfogadással teljes szeretettel fordul a minden ízében magyar Ikarushoz (kicsit büdös, kicsit lerobbant, “de a miénk”) – és minden máshoz, ami “rosszaságában jó” itthon, Magyarországon.

Habár a vers végén elviszi az értelmezést a kukásautók és útmosó kocsik (képzelt) duruzsolása, abban a bizonyos (tátott?) szájban ez mégsem hagy rossz ízt. Úgy tűnik tehát, az Ikarusok nemcsak az utakon szárnyalnak a mai napig, hanem a kortárs költészetben is.

 

Fotó: Bokor Krisztián

Written by: