Gasztronauták a magasban

– Kedves Versenyzők! Hát, eljött végre a döntő ideje is. Már csak ketten maradtatok, közületek kerül ki a győztes. Eddig nagyon ügyesek voltatok, de ma egy nagyon húzós nap vár rátok. Ugyanis egy előételt, egy főételt, valamint egy desszertet kell készítenetek. A hozzávalókat itt láthatjátok. A feladatra… kerek 2 órát kaptok! Óra indul!… Szia Karesz, miben „mesterkedsz”, mit fogsz készíteni?

– Egy nagyon különleges előételt gondoltam ki.

– Úgymint?

– Vajban párolt, kelkáposztalevélbe töltött, manírozott nulettapürét, melyet préselt és kandírozott édesfokhagymamártással öntök le. Tetejébe lassú tűzön hevített, klopfolóval aprított tejszínes étcsokoládé-darabkákat szórok.

– Remek! És a főétel?

– Én egy igazán szuper ételt gondoltam… Elvégre innovatívnak kell lennünk.

– Így van, Karesz, ez plusz pontokat jelent. Mi rotyog ott a lábasban?

– Blansírozott finomfőzelék-pürét készítek hagymamártással és sárgarépalével színezett mangalica-tokaszalonna zselével. Ezt terítem a véresre sütött bélszíngolyócskák köré.

– Csodálatos! És a desszert?

– Heringtorta ananászpüré töltelékkel és a tetején svájci csokoládéval töltött kivigombócokkal.

– Varázslatos lesz, Karesz! Nem is zavarlak tovább!

– Köszönöm, séf!

– Szia, Zsuzsóka! Mi készül? Látom, dolgozol, mint egy kisangyal.

– Köszönöm, séf. Az előétel egy hagyományos étel lesz – kicsit újragondolva.

– Azaz?

– Sült alma, tetején pálpusztai sajttal. A főétel pedig egy régi magyar szakácsnak, név szerint Szentbenedeki Mihálynak egy 1601-es receptje alapján készül: Tehénhús vadmódra. Az eredeti recept a következő: Vedd a tehénhúsnak oldalasát és a sok koncokat, az mennyi asztalra aránylasz, avasd meg ecetben, törj reá fenyő- és köménymagot, és azokat hintsd meg ugyanazon ecettel egyetemben; mikor ítéled, hogy megfőtt, szedd ki és csinálj külön levet reája vérből, ecetből és tiszta borból, főzd azzal is együtt; metélj almát bőven reá, körtvélt, tengeri és masola szőlőt, mondolát vess bele bővön; sáfrányozd, borsozd és szegfüvezd meg; fahéjat is tégy belé.

– Izgalmasnak tűnik. És a desszert?

– Tört egressel és passzírozott citrommal leöntött banánhéj.

– Alig várom már, hogy megkóstolhassam őket! No, nem is zavarlak, folytasd a munkát!

– Köszönöm, séf!

– Lejárt az idő, lépjetek hátra és kezeket fel! Karesz, hozd ki az ételeidet!

– Igen, séf!

– Hm. Az előételed határozottan érdekes… A tálalás is nagyszerű… Nézzük a főételt! Nos, a mangalicás zselé a vérrel talán… Érdekes mindenesetre. Lássuk a desszertet. Talán a hering nem annyira… A halbőr… szóval… ezzel nekem gondjaim vannak. Nem igazán harmonizálnak. Köszönöm, Karesz!

– Köszönöm, séf!

– Zsuzsóka, hozd ki az ételeidet!

– Igen, séf!

– Köszönöm. Előétel… Hát, ízlés kérdése… A sült alma édeskés-savanyús ízvilága a penetránsan büdös sajttal… Viszont kitűnő, invenciózus a tálalása. Főétel. …Mm! Kellően fűszeres… sőt egy kicsit talán sok is… a faféj… köh… köh… Egészében remek… khm… a szemem mindjárt kifolyik… Nézzük a desszertet. Hm. Pazar! Az egreses és citromos banánhéjad…

– Séf!

– Igen, Karesz?

– Ez így szabálytalan! A banánhéj nem étel.

– Ejnye, ejnye, Karesz! Ne féltékenykedj. No, egy percre visszavonulok, aztán mondom, ki nyerte az idei Maszter Fakanál versenyt… le is telt az egy perc. Megvan, ki győzött. A győztes, aki ma nyert… aki elviszi az aranyozott fakanalat… meg az egymilliós fődíjat… aki a Hungarian Celeb Feszten főzhet jövő nyáron, a legnagyobb kánikulában, a szabad ég alatt, száz emberre, egymaga… az nem más, mint… az nem lehet más, mint… aki két hónapja itt küzdött, mint az oroszlán… hogy végül a legjobb legyen… az nem más, mint… mint… Ka-reeeesz! Karesz, gyere ide légyszi. Hát, szia, Karesz! Te meg, Zsuzsóka, tedd le a kötényed, és hagyd el a stúdiót. Na, szevasz! Mit szólsz, Karesz? Te vagy a legjobb!

– Kedves séf, szóhoz sem jutok…

– De azért csak örülsz, nem?

– Hogy örülök-e? Az nem kifejezés! Majd kiugrok a bőrömből…

– Mit csinálsz majd az egy millával, Karesz?

– Hogy mit? Hogy mit? Elvonulok alkotói szabadságra és a szakácskönyvemen fogok dolgozni, amit jövőre jelentetek meg.

– Ez szuper, Karesz! És ez nyertes életsor is benne lesz?

– Természetesen, de nem biztos, hogy pontosan így. Hátha ihletem lesz, és tovább tudom fejleszteni. Megkaphatom akkor azt a fakanalat meg a pénzt?

– Hogyne! Tessék, fogd! Megérdemelted, Karesz, gratulálok! Azt akartam még mondani még, hogy… Hé, Karesz! Hol vagy? Nem látta valaki Kareszt? Karesz, Kaaareeeesz!…

Written by:

Budapesten született, 1976-ban. Költő, író, az "Artisták cérnaszálon" költői csoport tagja. Jelenleg is Zuglóban él. 2004 óta jelennek meg publikációi (versek, novellák, recenziók) irodalmi folyóiratokban. Öt verseskötete jelent meg eddig. Legutóbbi kötete, egy kisregény, 2015-ben jelent meg a Magyar Napló Kiadónál Panírozott szárnyak címmel.