Pege Ibolya — A huszonötödik napon

Altatás után, az orvos közli:
el kellett távolítani a szíved egy részét.
Fél darabbal is megmaradsz.
Nem szabad! súgja isten,
és megfogadod.
Teliholdkor a legnehezebb,
a kezed önállósul,
mintha nem a tiéd volna.
Fojtogat, karmol,
máskor arcokat simogat,
amiket magadtól nem.
Aztán a válladat,
hogy így tovább.
Ha rágod a körmöd,
a régi sebeket is lenyeled,
meg a tájat, már nem öblíted vodkával.
Kávét sem iszol,
pedig az erősít,
fél szívvel lefutod a maratont.
A startnál felkészülsz,
és gyorsabb vagy,
mint amilyen gyorsan véget ért,
szerencse, hogy nincs benne
egy élet munkája.
Tényleg jól bírod!
Súgja isten, és elhiszed,
azóta a kezed megnyugodott.
De mikor azt gondolnád,
nem függsz többé a visszatérő álmoktól,
egy szürke márciusi estén
nem törődve istennel,
és hogy fél szívvel sikerült,
a huszonötödik napon:
rágyújtasz.

Fotó: Baker Miller

Written by:

Pege Ibolya 1987-ben született, keramikusként végzett. Két éve ír verseket, azóta rendszeresen publikál. A Slam Poetry Magyarország és a József Attila Kör tagja.