Tímár Benjamin verse Vajna Ádám vakreflexiójával

A Késelés Késsel rovatban magyar szerzők eddig publikálatlan versei mellé közlünk „állandó kritikusgárdánk” tagjaitól (Borda Réka, Csete Soma, Kállay Eszter, Melhardt Gergő, Vajna Ádám) pár bekezdésnyi reflexiót. A szerzők nem tudják, hogy versük kihez fog kerülni, illetve a kritikusok sem, hogy kinek a verséről írnak. A versek és a reflexiók egyszerre, már nevekkel együtt jelennek meg, csak ekkor – az olvasókkal együtt – szembesülnek ezzel a szerzők és a kritikusok is. Tímár Benjamin verséhez Vajna Ádám írt reflexiót.

 

Tímár Benjamin
A szomszéd fiúhoz

Veled szemben egy újfundlandi ül.
Marmagassága nagyobb, mint az egész délután.
Mancsának súlykerülete könnyedén satuba foghatja
huszonéves zsinór-izomzatod.
A hozzáértők életmentőnek tartják.
Te félsz tőle.
A lágy részekre gondolsz.
A hajlatokra, melyek egy állkapocs között máshogy fájnak.
És akkor megmozdul.
Egy házőrző gyorsaságával jut el a nyakadig.

*

A családi ház melegétől megvastagodott ajtó túloldalán,
a lány egyik lábáról a másikra támaszkodik.
Azon gondolkozik, hogy melyik kezével tessékeljen be,
melyikkel öleljen.

 

 

Vajna Ádám reflexiója

Jól kezeli a vers, hogy a tárgya hétköznapi, nem ragad bele a banalitásba, de nem is próbálja kínosan többnek beállítani azt, amiről szól. És pont annyit hagy ki, hogy ne legyen túl egyértelmű semmi, de közben ne tűnjön zavaróan összefüggéstelennek sem a szöveg. Szóval ami koncepciót és a szerkezetet illeti alapvető problémám nincs a verssel, úgyhogy hadd nézzem kritikusi helyett inkább szerkesztői szemmel.

Például a „Marmagassága nagyobb, mint az egész délután” kijelentés bár olyan szempontból szerencsés, hogy megjelöli a napszakot, de kicsit üresen nagyotmondónak hat, lehetne rajta finomítani például azzal, ha valami konkrétabbhoz hasonlítódna a marmagasság, ami persze lehet akár valamije is a délutánnak, vagy valami délutáni. A „súlykerülete” szóval kapcsolatban először fel se tűnt, hogy nem értem, aztán gondoltam, hogy valami szakszó, de kiderült, hogy ilyen nincs is (legalábbis én nem találtam). Aztán rájöttem, hogy persze ha nagyon akarom, értem, de nem tudom kell-e ezzel bonyolítani az olvasó életét, el lehet ezt mondani máshogy is. A „Te félsz tőle”-sor valójában kihagyható, ha csak annyit jelent ki a versbeszélő, hogy „Te a lágy részekre gondolsz”, az is bőven egyértelművé teszi a félelmet, főleg a következő sorral. Az „Azon gondolkozik, hogy” kezdetű mondat pedig egy fokkal gördülékenyebb lenne „Nem tudja, melyik kezével tessékeljen be” változatban. De ezek csak ötletek.

Kiemelt kép: Bokor Krisztián

Written by: