Eszenyi Fanni verse

Anyám szoknyája

Szép anyám szoknyája bordó bársony.
Reggelente ha felveszi, megpördül,
de épp csak pár centire látni az anyag alá.
Ott él egy város.

Szép anyám városában mindenki boldog.
Délutánonként boldog tanárok, boldog diákok szüleivel
beszélgetnek kecsegtető továbbtanulási lehetőségekről.
A szomszéd üzlet hátsókertjében egy elégedett hentes
vágja le a sertéseket,
nem visítanak.
Az emberek nem dobálnak élő naposcsibéket a darálóba.

Minden kereszteződésben rendőrök vigyáznak a járókelőkre.
A rendőrök apámra hasonlítanak,
csak többet mosolyognak és kevésbé megviselt az arcuk.
A műszakuk után betérnek a sarkokon álló lángosozókba,
fokhagymás lehelettel csókolják meg napbarnított feleségeiket.

A házakon nincsenek függönyök.
Ha szép anyám a szoknyáját leveszi, megdermed minden.
A vacsorázó családok, mint a kirakatok bábui, mozdulatlanná válnak.
Ilyenkor néha átöltöztetem őket.
Ha magukhoz térnek, nem törődnek a változással.

A városban nincsen éjszaka és az emberek örökké élnek.
Vasárnaponként templomba járnak,
de a papjaiknak fogalmuk sincs a biblikus történetekről,
vicceket szoktak mesélni.

Szép anyám, ha megébred, pörög a bordó bársony.
Ha felnövök, majd nekem adja,
hogy a városát renováljam,
hogy a városom renováljam.
De a szoknya folyton leesik rólam, bevenni nem lehet.
Deréktájon egyre tágul,
menekül előlem a város összes boldog embere.

Borítókép: Steve Klinkel

Written by:

Eszenyi Fanni 1997-ben született Győrben, jelenleg Budapesten él. Az ELTE angol-magyar tanári szakos hallgatója. Verset, slamet és prózát ír.