Vissza-tekintés (Me Too)

Sírás visszhangzik keresztül a városon. A medence fuldoklik a könnyekben, míg a nő lemossa magáról a bűnt.

Nincs ezzel egyedül. A szégyen és a fájdalom városnyi kakofóniája hamar elnyeli és bekebelezi a megtört önérzeteket mind. Akár egy nagy lélekgyűjtő, kiárusítja legszebb darabjait, a többit aztán háromszorosan megrágva kiveti magából, bele egyenest az ismeretlenség köpőcsészéjébe.

Mint ahogy ezernyi hang előtte, végül ő is elnémul. Az éjjelre csend ereszkedik, pillanatnyi szünetet tart a mindenség drámájában az égi rendező. Nem morajlik már az óceán, nem hallatszik a hotelszoba erkélyajtajának szopránja.

Néha mégis előfordul, hogy megtörik az órák végtelen folyama, és mint víztükrön a szétterülő ráncok, átsejlik az idő papírhártya-falán a múlt.

A vén Sorsfordító keze ekkor elindítja a felvételt. Egy pillanatra kihagynak a neonfények, megremeg az udvari állólámpa, de az idő végül csévélni kezdi a filmet, szembesítve a jövőt a múlttal.

– Én tudom, hogy ez lesz a vége – sóhajtja a szobaajtó. – Olyan lendülettel ránt a keze, még a kilincsem is meglazul.

A pofon hangosan elcsattan.

Bánni fogod életed végéig, ezt megígérhetem! – kiabálja a férfi.

– Mindnyájan tudtuk. Nem olyannak ismerjük őt, nem olyan lánynak! – trillázza az ékszeres doboz, és összeszedi a földre gurult fülbevalókat.

A ruhafogas csak megcsóválja kalapos fejét.

– Túl hamar eljár a keze. Nem illik ezt egy hölggyel!

– Te csak ne szólj semmit! – így a szemeteslapát. – Ezt a sok üvegdarabot nekem kell összeszednem.

Mégis mit képzelsz, te tehetségtelen cafka! Behívsz, és előadod a szűz királynőt? – ordítja a férfi. – Ezer másik nőcske várja, hogy főszerepet kapjon a filmemben!

A gyertyatartó engedelmesen kapja el Kleopátra megszégyenült parókáját.

Nem akarom! – kiabálja a nő. – Szállj le rólam!

Az ágy is felnyög szenvedőn.

– Öreg vagyok már, a rugóim is kiállnak. Civódhatnának máshol is!

Gyere ide, szépségem, most én leszek a Caesarod! – suttogja a férfi. Leteszi a mindig részeg kristálypoharat.

– Fázom! Megint nagyon fázom! – kesereg a jegesvödör. – Mindjárt megfagy a hangulat. Úgyis tudjuk, mi lesz a vége!

A nyakkendő is megpihen a pezsgősüveg nyakán, miután keresztülrepül a szobán.

Te vagy a leggyönyörűbb nő a világon, nincs más alkalmasabb a szerepre… Hol voltál eddig? Óriási sztár leszel, ezt a filmet neked írták!

A tükör is félrenéz, amíg átsuhan látóterén az a fehér selyem kisestélyi.

A porcelán kínai váza kitátja száját, hogy bekebelezze a rózsaszárakat.

– Egyszer hozhatnának liliomot vagy margarétát is – duzzogja egy festett kislány a képkeretnek. Mögötte nyíló virágosmező, előterében boldog pipacsok hadserege vöröslik.

Elárasztja a szobát a virágillat.

A sárga a kedvenced, ugye? – mosolyog a férfi. Futó csókot ad a nőnek.

Mielőtt diszkréten elcsitul a csengő, mint az első-utolsó lélegzet, felemelkedik a jegygyűrűs kéz a kilincsről.

Itt még kijelenthették volna: csak átbeszélik a szereposztást. Még ártatlanok voltak mindketten.

Written by:

33 éves, önálló kötete még nincs, eddigi pályája során főként verseket írt, nemrég kezdett rövidebb prózai írásokat is publikálni, az első regényén dolgozik.