Maier Péter verse Vajna Ádám vakreflexiójával

A Késelés Késsel rovatban magyar szerzők eddig publikálatlan versei mellé közlünk „állandó kritikusgárdánk” tagjaitól (Borda Réka, Csete Soma, Kállay Eszter, Melhardt Gergő, Vajna Ádám) pár bekezdésnyi reflexiót. A szerzők nem tudják, hogy versük kihez fog kerülni, illetve a kritikusok sem, hogy kinek a verséről írnak. A versek és a reflexiók egyszerre, már nevekkel együtt jelennek meg, csak ekkor – az olvasókkal együtt – szembesülnek ezzel a szerzők és a kritikusok is. Maier Péter verséhez Vajna Ádám írt reflexiót.

Maier Péter
Személyiségeid

a)
Nem lehet itt meghalni, elmúlni se,
megszűnni csak.
Igaz, megmaradni
a megszűnéssel sem volt ilyen
könnyű sosem.
Kapja be a gyertyaláng pont hu.
Meg az a reggel, amikor végre
a metró alá ugranál, de egy néni
megkérdezi, melyik irány a Deák.
És ő meg olyan aranyos, hogy
inkább élni van kedved megint.
Vannak jó dolgok az életben,
például gyűlölködni, saját
bizonytalanságod fegyvereivel
ostromolni a boldogokat.
A boldog nem jó szó,
nevezzük őket úgy, hogy
megnyugvást találók.
Ezek nem tudják, mi
a boldogság
, dünnyögöd az orrod alá,
ahonnan az odaragadt teafilter
címkéjét kaparászod
így reggel tájt a hármason.

b)
Ma végre tényleg
megénekled a modern embert!
Behozod az új hullámot,
és békével telt szívvel
gondolsz azokra, akik
élőznek majd a temetésedről a neten.
Ma végre tényleg elfogadod,
ami rád vár, mert ma szombat van!
(Kivéve, ha másnapos vagy.)
Ma végre csillogó szemekkel
konstatálod, hogy egyszer
a fű kinő utánad.
Ma jön el a nap, amikor
elsajátítod a filozófiát, aminek az
olvasása legutóbb
hipohonder-szívrohamig pörgetett.
Ma végre megveszed a repjegyet
Amerikába, és belenyugszol abba, hogy
12 órát kell majd a levegőben töltened,
igent mondasz erre a feltételre,
hogy ott landolj, ahol megértenek.

c)
n/a

 

Vajna Ádám reflexiója

Komolyan oda tud ragadni a teafilter címkéje az ember orra alá, és aztán kaparászással jön csak le? Úgy érzem, ezt leszámítva különösebben új tapasztalatokat nem közvetít a szöveg első része, ami persze nem feltétlenül gond, de akkor érdemes lenne húzni valami váratlant mondjuk nyelvileg vagy képileg. Mert bár nem érdektelen a vers felütése, de így valójában csak egy közepesen érdekes megközelítéssel bíró monológot kapunk egy ennél jobban is kiaknázható témáról.

A vers második része már érdekesebb. A refrénes szerkezet kiemeli az iróniát, de ez egyrészt, ha épp csak egy picit is, de túl van pörgetve, másrészt a szöveg kijelentései nem izgalmas kijelentések, amik még csak játékba sem lépnek egymással. A „békével telt szívvel / gondolsz azokra, akik / élőznek majd a temetésedről a neten” túlságosan vicces és kortárs akar lenni, a zárójeles sor szintén nagyon menőnek van szánva, az Amerikába repülés meg egyáltalán nincs előkészítve, és így gyakorlatilag csak lóg a levegőben jelentés nélkül. Pedig lenne potenciál ebben a szerkezetben, és az is látszik, hogy a „fű kinő utánad”-sorral megidézett Tudod, hogy nincs bocsánat termékenyen összeolvasható lenne a verssel, csak ezen a szövegen még kéne dolgozni, hogy legyen motiváció az összeolvasásra.

Az utolsó versszak viszont menő.

Kiemelt kép: Bokor Krisztián

Written by: