Szén Benjamin verse Borda Réka vakreflexiójával

A Késelés Késsel rovatban magyar szerzők eddig publikálatlan versei mellé közlünk „állandó kritikusgárdánk” tagjaitól (Borda Réka, Csete Soma, Kállay Eszter, Melhardt Gergő, Vajna Ádám) pár bekezdésnyi reflexiót. A szerzők nem tudják, hogy versük kihez fog kerülni, illetve a kritikusok sem, hogy kinek a verséről írnak. A versek és a reflexiók egyszerre, már nevekkel együtt jelennek meg, csak ekkor – az olvasókkal együtt – szembesülnek ezzel a szerzők és a kritikusok is. Szén Benjamin verséhez Borda Réka írt reflexiót.

 

Szén Benjamin
Folyamatos hideg

Van tűz, amit nem laknak lángok.
Húsból épített kályhát táplálni
könnyű, melegíteni vele majdnem lehetetlen.
Ezt a kályhát nem érdekli, ami benne ég,
a láng érdekli, amit nem talál.

Nézd, ahogy ég az erdő,
a homlokomon csillogó fényt,
amit a tűz etet!
Láng a láng helyett,
amit a kályha nem talál.

Túl öregek vagyunk kinevetni
az égő verebet?
Hány videojátékot kell végigvinnem,
hogy azt mondhassam: Láttam a háborút?!
Kár, kár, kár.
Kanapén ülnek a varjak.

Nézd, ahogy ég az erdő!
Nézd a kályhát!
Folyamatosan ég.
Folyamatosan hideg.

 

Borda Réka reflexiója

A vers akármennyire erősen indul („Van tűz, amit nem laknak lángok”), a második versszakra elgyengül, míg a harmadikra végképp elhagyja az ereje, olyan terepre lökve az olvasót, ahol nehezen talál lehetséges válaszokat, mondanivalót.

Már a második versszakot olyan sorok emésztik fel, amikkel nemhogy közelebb kerülnénk a vers valós tétjéhez, épphogy távolodunk tőle. Ezt követően már-már türelmetlenül, pontosításra, kifejtésre éhesen jutunk el a harmadik versszakig, amiben a szöveg kétség kívül két legerősebb sora szerepel: „Hány videojátékot kell végigvinnem, / hogy azt mondhassam: Láttam a háborút?!”. Ennek ellenére e sorok idegen testek a textusban – ahogyan az égő veréb és a kanapén ülő varjak is. A videojáték és a háború párhuzamba állítása önmagában annyira remekül abszurd kép, hogy ha tehetném, eköré építenék egy új, a mostanitól független verset.

No de mégiscsak a Folyamatos hidegben szerepel, így hát ezen a ponton muszáj feltennem a kérdést: akkor végül is, miről szól ez a vers? A kiégésről? Generációkritika lenne? Netalán önellentmondás, ahogy a negyedik versszak utal(hat) rá? („Folyamatosan ég / Folyamatosan hideg”). És mi a veréb? Mik a varjak? Hát még a kanapé? Hogy jönnek egyáltalán szóba? És legfőképpen: nekem, mint olvasónak, miért kellene egy égő kályhára figyelnem („Nézd a kályhát”), amikor az egyrészt nem teljesíti be a neki szánt tartalmas szerepet a szövegben, másrészt pedig jóval elgondolkodtatóbb részlet is megjelenik (az a bizonyos videojátékos) mellette?

A fentebbiek nem költői kérdések, a szerző válaszára várnak.

 

Kiemelt kép: Bokor Krisztián

Written by: