A Késelés Késsel rovatban magyar szerzők eddig publikálatlan versei mellé közlünk „állandó kritikusgárdánk” tagjaitól (Borda Réka, Csete Soma, Kállay Eszter, Melhardt Gergő, Vajna Ádám) pár bekezdésnyi reflexiót. A szerzők nem tudják, hogy versük kihez fog kerülni, illetve a kritikusok sem, hogy kinek a verséről írnak. A versek és a reflexiók egyszerre, már nevekkel együtt jelennek meg, csak ekkor – az olvasókkal együtt – szembesülnek ezzel a szerzők és a kritikusok is. Balaskó Ákos verséhez Vajna Ádám írt reflexiót.

Balaskó Ákos
Gyűlöletkampány

Az O. Unilateralis egy agresszív
gombafaj, ami hangyákat használ.
A fertőzés tenyészideje tíz nap. Ezalatt
a szervezet majd’ minden területe,
a főbb izomrostok rétegei,
az idegvégződések peremvidéke
gombasejtek bolyhos virágzatába süpped.
Hogy végül a parazita átvehesse az irányítást
a test fölött pusztán kémiai úton.

A kolóniától leválasztva, alsóbb
lombok felé irányítja az áldozatot,
és hogy biztosítsa a következő napok
során a megfelelő tápanyag-ellátást, az állkapcsot
roppanásig zárja egy húsos levél körül.
És mindeközben nem hagyhatja egy percre sem,
hogy a hangya eszméletét veszítse.
De ekkorra az őt alkotó sejtek zöme
genetikailag már nem az övéi.
Ez az elképzelhető legbelsőbb vereség,
elkerülhetetlen teljes hasonulás.
Mégsem marcangolja semmiféle pánik,
az ösztön görcsein kicsorbul a kétely.

Idővel beveszi magát, a vér-agy gáton át
mert ő sem tehet mást, az agyban is feltűnik.
Az enzimek naivitása és a fizikai nyomás,
ennyi elég hogy hirtelen megadja
magát egy kitinkoponya. A hallgatásé.
Friss, síkos gyűlölet fakad fel
és újszülött spórák pamacsokban
tömítik el a szél telhetetlen száját.

 

Vajna Ádám reflexiója

Nagyon sok munka lenne még ezzel a verssel. Annyira pongyolán megfogalmazott mondatot, mint az első, egy középiskolás biológia dolgozatban sem nagyon engedhetne meg magának senki, nemhogy egy vers kezdeteként. És már az első versszakban nagyon sok az olyan felesleges mellékmondat, ami egyáltalán semmit nem tesz hozzá a mondanivalóhoz. Első blikkre ekkorára tudnám húzni, anélkül, hogy bármi életbevágó kimaradna:

Tíz nap alatt az izomrostok, idegvégződések
gombasejtek bolyhos virágzatába süppednek.
Az O. Unilateralis átveszi az irányítást a hangya fölött.

A főszereplő így is megnevezésre kerül, az olvasó ennyiből is tökéletesen érti, miről van szó, és még maradnak hibák is: a képzavar a süppedő idegvégződésekkel, és a feltehetőleg fontos állításnak szánt, de érdektelen időtartamkijelölés.

Ahol a szöveg megpróbál kilépni a Wikipédia-szócikkre hajazó történetvezetésből, az egyrészt nagyon látványosan kilóg (talán mert ilyesmire először példa a 20. sor tájékan van), másrészt pedig indokolatlannak és erőltetettnek tűnik. Ez talán ennél a részletnél a leglátványosabb: „ennyi elég hogy hirtelen megadja / magát egy kitinkoponya. A hallgatásé.” A hallgatás nem csak kissé nagyotmondó szó, de még ráadásul fogalmam sincsen, honnan és miért került ide, vagy kihez, mihez tartozna.

Illetve hát egy tippem van. Valamiféle aktuálpolitikai, de legalábbis a mindenkori propagandáról szóló allegória nyomait vélem felfedezni, persze leginkább a cím miatt, na meg azért, mert az utolsó versszak első sorában ott van a vér-agy gát, ami tudtommal a hangyáknak nincsen, az embereknek viszont igen. Csak akkor nem igazán értem, miért térünk vissza a kitinhez még egyszer pár sorral lejjebb, még akkor sem, ha a szóösszetételben van koponya is.

De még ha rendesen kibontott és végigvitt allegóriával lenne is dolgunk, akkor sem hiszem, hogy ez a gomba mint a képiség alapja hatékonyan működne ezzel a tematikával. Ugyanis ebben a megfeleltetésben semmi izgalmas nincsen. Túl nagy ziccer ez az O. Unilateralis.

Kiemelt kép: Bokor Krisztián