az uniós játszótéren a hányásfoltot
a mezőt amit harmadikban felgyújtottunk
ahol először vertek meg
a csillagokat ahogy innen látszanak
első barátaimat a fákat
a pókokat amik hajszálrepedésekké fonták
a szomszéd néni fölött a plafont
mire megéreztük a szagot
az abc előtt a féldekások mozaikját
az omladozó kastélyban a pentagrammákat
az elhagyott kápolnában a fecskendőket
a lányt aki eszméletlenre itta magát
mikor a házibuliban telefonáltak neki
hogy meghalt az anyja
a srácokat akik feldugtak neki egy pezsgősüveget
a haveromat ahogy azt mondja
történhet bármi de történjen durván
és berántja a láncfűrészt

az itteni őszt
ezt a szomorú környéket
ami most kivet magából
ahogy csak otthonok képesek