Mikor ismerkedtél meg a slammel, mint műfajjal, és mi az, ami igazán megfogott benne?

2012, első Országos Bajnokság, akkor már dolgoztam párszor a Trafóban, de akkora teltház ritkán volt ott. Besunnyogtam a fal mellé, és teljesen elbűvölt. Következő tavasszal megszerveztük az első Slamnesty-t, és az sok mindent eldöntött. Az akkori csapat olyan volt, mint egy igazi társulat, különböző hangütésekkel, de mégis komplett élményt tudtak adni a szövegeikkel. 2013 őszétől kezdtem a klubba járni, a Kolorba, és a következő tavaszon léptem fel először, ami azért különleges dátum számomra, mert 25 évvel a bátyám halála után történt… Az értelmes, szép beszéd (ami ravasz is, profán is, obszcén is, vagy akár fennkölt is, és még ezerféle lehet) és a másik iránti megfeszülő figyelem volt az, ami betöltött egy régóta feszítő hiányérzetet bennem. Szépen lassan az otthonomnak éreztem a közeget.

Ki az a slammer, aki leginkább hatott rád, akinek a szövegei a legjobban megérintettek?

Amikor kezdtem, Bock Balázs gunyoros és mizantróp slamjei nagyon betaláltak, őt nagyon sajnáltam, amikor elengedte a rendszeres fellépéseket. Aztán Gergály Norbert bűvölt el, és bűvöl el a mai napig, bár legutóbb úgy nyerte meg a klubunkat, hogy bejelentette, visszavonul, de ahhoz még lesz egy pár szavam. Az utóbbi időben pedig Irlanda Máté az, aki valahogy mindig meg tud lepni. Nyilván egyet kértél, ezért nem írok le több nevet, de ha megnézed a 2013-as Slamnesty fellépőit, hát nekik a rajongójuk vagyok a mai napig. Azt látom, hogy akinek hamar összejönnek a sikerek, sokszor távozik is egy-két gyors kudarc után. Jobban tetszenek a kitartó, fejlődőképes és magukat folyamatosan megugró slammerek, mint például Munding Marci.

Van olyan célod a slammel kapcsolatban, ami a kezdetek óta a szemeid előtt lebeg, de még nem sikerült elérned?

Egyszer elviselném, ha nem emelne ki a zsűri az előválogatón, és bejutnék a döntőbe, illetve jó lenne behúzni az Ankertet, meg a nagyobb vidéki klubokat is. De szervezőként akkora örömök értek az elmúlt időben, hogy azt is elviselem, ha erre még évekig várnom kell.

A korábbi Gólya Slam, jelenleg Földalatti Slam néven futó klub oszlopos tagja és szervezője vagy. Miben jelölte ki ez a szerveződés a fundamentumát, mi a klubfilozófiátok?

A gólya slam 2014 óta létezik, én 2016 januárjában kapcsolódtam be. Ez egy alulról szerveződő közösség, rengeteg, szerelemből végzett önkéntes melóval. Eleinte meghívásos bemutatók voltak, open mic-kal; mikor Molnár Péterrel átvettük, egy tematikus slamsorozatot találtunk ki. Az estek népszerűségéhez az őrületig szabad légkör és a kettőnkből áradó nyitottság sokat hozzátett. Egy év alatt túl vagyunk két költözésen, ami azzal járt, hogy elkezdtünk a tematikához illő díszletet, megjelenést és formátumokat passzítani a slamestekhez, ebben nagy szerep jutott Ferenczi Zsófinak és Fügedi Balázsnak. Nekem a tökéletes slam klub olyan, ami vagányul néz ki, zeneileg is odaszögez a székekhez (köszi, Jorgosz!), erős, karakteres és változatos szövegek hangzanak el, és a végén úgy születik igazságos döntés, hogy minden néző szavazott az általa legjobbnak ítélt slamekre.

Ha jól tudom, az idei nyáron lesz egy slam táborotok a klubbal. Milyen programokkal készültök?

Mivel tavaly volt először STB (I. Összmagyar Slam Poetry, Spoken Word és Irodalmi tábor), ami idén nem jött össze sajnos, gondoltam, hogy kicsiben, a nyaralómban és a kertemben szervezek egy 1 hetes balatoni alkotótábort, aminek a fő célja az, hogy ne csak az 57-es italboltban és a slamesteken éljünk közösségi életet. További célom ezzel az is, hogy a szervezőkben és a klub körüli slammerekben is erősödjön az összetartás, a csapatszellem, valamint hogy kitaláljuk, hogyan leszünk még jobbak ősszel. Igazság szerint a nyár örömein és a hajnalig tartó megfejtéseken túl egyetlen dologra készülünk, hogy az augusztusi Földalatti Slamet Balatonmáriafürdőn rendezzük meg.

Terveztek esetleg nagyobb bajnokságokat, megmérettetéseket is a következő szezonban?

A Három Hollóban, ahova idén április 11-én költöztünk be, van lehetőségünk szombati rendezvényeket is tartani, ami egy nagy lehetőség, hogy koncerttel kössük össze a havi klubot, vagy válogatókat rendezzünk egy nagyobb lélegzetű főversenynek. A Grand Slam az álomprojekt, ahol 12 slammer egy háromfordulós versenyben küzd meg a végső győzelemért. Ez lenne a mi éves nagyversenyünk, amire sokan érkeznének a vidéki klubok fellépői közül is, 6 selejtező adná ki a verseny mezőnyét. Remélem sikeres lesz ősszel az Országos Egyéni Döntő és az Európa Bajnokság, arra butaság lenne bármit rászervezni, tavasszal viszont reményeim szerint elindulnának a Grand Slam selejtezői.

A Földalatti slamversenyek általában tematikusak. Elemi része a klubnak a témamegjelölés, vagy ez inkább egyfajta megkülönböztető jegy?

Az állandóan változó tematika miatt vagyunk azok, akik. Emiatt tud lenni nálunk majd’ 30 fellépő, mert sokaknál betalál a stábban kialkudott aktuális ötlet, ami címből, az eseményképből és a leírásból áll. De van, hogy a nézők jelzik inkább, hogy ez őket tömegesen érdekli, akkor meg lasszóval kell fognunk a fellépőket.

Immár sok éve vagy tagja a Slam Poetry Magyarország közösségének, az évek során szerinted miben változott a legtöbbet a magyar slam?

Sajnos én a kezdeti évek végét csíptem csak el, de persze sok történetet hallgattam a korai éráról. Az az időszak, amikor én jártam, egyfajta aranykorként él a fejemben, eleven emlékként maradt meg bennem a sok elképesztő verseny és bemutató a Corvintetőn, a Kolorban és az Ankertben. Mostanra kicsit elmúlt az újdonság varázsa, és mivel sokan ugródeszkának használták és használják a műfajt, erős a fluktuáció. A vidéki, határon túli rendezvényeken és a saját klubunkban azt látom, hogy ha az atmoszféra rendben van, ha a szervezők beleteszik azt a pluszt, amitől a slammerek szívesen járnak vissza és nyílnak meg akár a legféltettebb titkaikig, akkor erős közösségek és nagyszerű egyéni produkciók születhetnek. A mostani legtehetségesebb fellépők egy késő tizenéves, fiatal huszonéves nemzedékbe tartoznak, akiket sokszor már csak a slam tart itthon, viszont ezért tűzbe is mennének érte. Elszántak, tanulmányozzák egymást, a külföldi példákat, az ikonikus előadókat, és sokan közülük országos hírű költővé, zenésszé vagy akár slammerré válnak majd, ezért izgalmas minden perc, amit közel a negyvenhez velük tölthetek.

Szereted a tökfőzeléket?

Ő mondta, hogy szeret engem?