Jon Hopkins – láttuk, hallottuk és pont

Pénteken elérkezett végre a sokak által már rég várt Jon Hopkins Immunity lemezbemutató est a Selected Sounds szervezésében. Valószínűnek tartom, hogy sokan, akik megjelentek az eseményen csak a legutóbbi album kapcsán ismerték meg őt, melyet most élőben prezentált nekünk, de egy-egy elkapott beszélgetésből az is kiderült, hogy olyan is volt, aki azt sem tudta, minek és miért érkezett ide ma. Van ez így.

DSC_2949

Nekem 2010-ben volt szerencsém rábukkanni az első zenére tőle, ez volt az Insides, és annak is egy élő felvételét láttam elsőként. Olyan audiovizuális élményben volt részem, amitől a mai napig borzongok, ha eszembe jut. „Te jó ég! Ki ez az ember? Ember egyáltalán?” Rögtön beszereztem az albumot, ami azóta is nagy kedvenc és előszeretettel csempészem be mixekbe, mint ahogyan az Immunityt is. A legfrissebb stúdióalbuma – szám szerint a negyedik megjelenés – a Domino Records gondozásában jött ki 2013 nyarán, és jelölték a legjobb album kategóriában Mercury-díjra is.

Az album két jól elkülöníthető részre bontható. Az első négy szám főként techno és elektronika egyvelege, mely zenék bulikban is kiválóan működnek, ez az album „partiorientáltabb” része. Nálam az első rész csúcspontja egyértelműen a Collider. A második részt gyönyörűen felvezeti az Abandon Window, aminek hallgatása közben ténylegesen kinyílnak azok a bizonyos kapuk (melyekre majd a továbbiakban kitérek, hogy mennyire sikerült ezt elérni az albumot prezentáló estén). Ki szeretnék emelni még egy szerzeményt a második részből, a Sun Harmonicsot. Bennem egyértelműen megidézi a nyarat, és előcsalogat megannyi emléket, nem tudok mást, csak mosolyogni. Tele van pozitív energiákkal, amik akaratlanul is ráragadnak azokra, akik a zenét nem csak a fülükkel, de a lelkükkel is képesek igazán befogadni, és hagyni, hogy minden egyes hang oda jusson el, ahol azoknak lenniük kell.

Sajnos elég kritikusan álltam ehhez az estéhez, és egy random arctól meg is kaptam: „Ne haragudj, de nem tudtam nem észrevenni, hogy mennyire szkeptikusan szemléled a bulit.” Valóban. Egyedül álltam a tömegben, de megpróbáltam kizárni minden zavaró tényezőt és levetkőzni a rossz érzéseket, melyek azonnal a hatalmukba kerítettek, amint megérkeztem a helyszínre.  Igen, tudjuk, hogy a helyszínválasztás sokaknál kiverte a biztosítékot. Igen, tudjuk, hogy eredetileg nem ide lett tervezve, de mivel az A38 karbantartási munkálatok miatt jelenleg kiesett, így jött a Corvintető. Szóval mikor már beléptem, valahogy sejtettem, hogy Hopkins ide vagy oda, sajnos sok jó nem sülhet ki ebből…

DSC_3007

Mivel nehezen tudtam volna átverekedni magam a tömegen, na meg nem is harcolni jöttem, így tulajdonképpen semmit sem láttam, csak akkor jöttem rá, hogy már a fő műsorszám megy, mikor felcsendült az első zongoraakkord, és jött a visongás, taps, mögöttem pedig egy lány – aki szerintem csak valami csoda folytán láthatott onnan bármit is – ennyit mondott: „Tényleg szexi…”

DSC_2944

De hazudnék, ha azt mondanám, hogy abszolút nem tetszett a dolog, mert olykor-olykor azért sikerült kellemesen megborzongnom most is. Vártam, hogy kinyíljanak azok a bizonyos dimenziókapuk, amik mondjuk otthon hallgatva az új albumot igenis megnyíltak, megszűnt a külvilág: csak a zene volt és én. Vártam a hatást, és igen, az Abandon Window ezen az estén is elkápráztatott, megpróbáltam becsukni a szemem,  de sajnos a lökdösődő és folyton piáért mászkáló emberek mindig visszahoztak abból a gyönyörű világból, abból a biztonságot adó atmoszférából, melyet egy-egy Hopkins-remekmű képes megteremteni.

DSC_2928

Jó, amikor felcsendült a talán két legismertebb track az Immunity albumról, az Open Eye Signal és a Breathe This Air, engem is sikeresen elkapott a tömeghipnózis, és nem tudtam nem együtt pulzálni a közönséggel. A lemezbemutató vége felé azonban már erősebb volt az az érzés, hogy: „Mikor lesz már vége? Mikor hagyhatom el a zsúfolásig megtelt termet?” – ami (valljuk be) nem egészen normális, és nem ezt várná az ember, amikor elmegy egy általa és sokak által mélyen tisztelt producer bulijába.

DSC_2974

 Az este konklúziója tehát még mindig az, hogy egy nem megfelelő helyre leszervezett buli – kevés hely, túl sok ember, illetve az, hogy a hangosítás csak bizonyos helyeken tette lehetővé azt, hogy ezt a fajta elektronikus zenét, melynél ténylegesen számít, hogy minden hang a helyén legyen és megfelelően szóljon – sajnos sokat ront a performanszon. Ez persze nem von le semmit Hopkins értékéből és zsenialitásából, és várjuk a következő albumot, melyet már remélhetőleg egy hozzá méltó helyszínen mutathat majd be a magyar közönségnek és az elektronikus zene szerelmeseinek. De most itt volt Jon Hopkins, láttuk, hallottuk és pont. Ez végülis jó, nem?

Fotók: Pozsonyi Roland

 

Written by:

Két éve DJ-zik, havi egy alkalommal hallható műsora a Tilos Rádióban Atmosphere Radio Show címen, amit Barna Bernivel készít közösen. Zenei blogja: A zene az kell, mert körülölel - www.banyecska.blogspot.hu