Osztálykirándulás az avantgárd művészetekbe

Tízéves a Spanyolnátha folyóirat: összművészeti rendezvény kiállításokkal, irodalommal, színházzal és zenével, különjárat Budapestről Miskolcra – nehéz lett volna ilyesmire nemet mondani. Szerencsére nem tettük.

Szürke, esős idő. Budapestről indulva egy buszra való kollégával Miskolc felé tartunk, a Spanyolnátha folyóirat tízéves születésnapjára. A Tízeset című  összművészeti rendezvény maratoninak ígérkezik, nehéz is elképzelni, hogy még aznap visszaérünk a fővárosba (elárulom: visszaérünk). Szervező-utaskísérőnk, Sós Dóra Gabriella ellenőrzi a létszámot, egy kicsit olyan az egész, mint egy osztálykirándulás. Ráadásul emlékeim szerint az általános és középiskolai osztálykirándulásokon is mindig esett az eső, mintha muszáj lett volna neki. Az elején a legtöbben még hol egy könyvbe, hol egy laptopba süppedünk, vagy zenét hallgatva az ablakon bámulunk kifelé, de amikor a különjárat megáll egy benzinkútnál, feltankolunk sörrel. Ez is kamaszos egy kicsit, de valahogy természetes módon tartozik hozzá az utazáshoz.

Spanyolnátha (11)

Miskolcról  hagyományosan mindenkinek az ipar jut eszébe, esetleg a foci vagy a munkanélküliség. Az ünnepség megnyitóján Kiss Gábor polgármester viszont örömét fejezi ki, hogy ez a régi berögződés mostanában talán megváltozni látszik. A város kulturális életének fejlődésében pedig komoly szerepet játszott és játszik többek között a Spanyolnátha folyóirat. A helyszín a rendezett belváros egyik sétálóutcájában található Miskolci Galéria, mire odaérünk, a heveny esőzés átvált havazásba. A polgármester után bevezető beszédet mond még Dr. Pusztai Tamás, a múzeum igazgatója, majd Vass Tibor, a folyóirat főszerkesztője, végül Petőcz András költő nyitja meg a programsorozatot.

Bár az irodalmi-művészeti lap még csak tíz esztendős, Petőcz visszatekint egészen a nyolcvanas évekig, amikor az ellenzéki értelmiségiek budapesti magánlakásokban gyűltek össze, és hallgatták Iványi Gábor, Kis János és más gondolkodók előadásait, vagy amikor az írók az Astoria kávéházba jártak az Örley-kör rendezvényeire. A hagyományokkal való szembefordulást, a kíváncsiságot, nyitottságot képviselő avantgárd művészet aztán valamelyest háttérbe szorult, napjainkban sincs túl nagy tere. Létjogosultsága megkérdőjeleződött. A Miskolcon életre hívott Spanyolnátha viszont olyan folyóirat, egyben szellemi műhely, közösség, civil kör, amely ezeket az értékeket hozza vissza.

spanyolnátha5

Ahogy teremről teremre vonulunk, a Bartók Jazzszaxofon Trio zenéjét hallgatjuk. A hangulatra egyáltalán nem lehet panasz, megadják a módját a miskolciak, a dolog egyetlen szépséghibája a gyorsított tempó: nem marad idő az elmélyülésre, még ha próbálnánk is mindent hazavinni a látottakból és hallottakból. Miután Szkárosi Endre költő-előadóművész megnyitja Géczi János újrahasznosított plakátokat felvonultató tárlatát, annyira telítődünk a kortárs képzőművészet alkotásaival, hogy többet már aznap aligha tudnánk befogadni belőlük.

Ekkor jön újra a képbe az irodalom: a folyóirat szerkesztői, Berka Attila és Székelyhidi Zsolt vezetik azt a kerekasztal-beszélgetést, amelyen Géczi, Petőcz és Szkárosi mesélnek a nyolcvanas években megjelenő új gondolkodásmódról és formanyelvről, illetve a vizuális- és hangköltészet nyomtatásban való ábrázolásának nehézségeiről. Egy képverset ugyanis meg lehet jeleníteni egy könyvben, egy hangköltészeti alkotást azonban már nehezebben – ez a kezdetektől fogva komoly kihívás az avantgárd művészek számára. A megszólalók mindannyian a József Attila Kör kiadásában 1982-ben megjelent Ver(s)ziók antológia szerzői, egyben tehát egy olyan írónemzedék tagjai, amely nemzedéket nemcsak a hagyományos, leírt szöveg érdekelte, hanem mindent egyszerre akart csinálni: színházat, zenét, vizuális művészeteket. Ebből a mindent egyszerre csinálásból természetesen példákat is látunk-hallunk.

spanyolnátha4

A beszélgetés közben Berka elrohan, mint kiderül, át kell öltöznie az SPN Krú társulat formabontó, egyben meghitt atmoszférájú színházi előadásához, amelynek alapját Székelyhidi legutóbbi, Űrbe! című kötete szolgáltatja. És hogy a sok beszéd, beszélgetés, vizuális élmény, színház és zene után a szerény, ámde barátságos fogadáson elfogyasztott szendvicsek és borok ne az életmentő kategóriába tartozzanak, az a galéria udvarából nyíló kellemes pincehelyiségnek köszönhető. Miskolci barátaink már az elején megmutatják nekünk, merre találjuk, ha esetleg éhesek és szomjasak lennénk, mi meg persze éhesek és szomjasak vagyunk, a kultúrán kívül másra is, így szívesen tűnünk el ott negyedórákra kisebb-nagyobb csoportokban. Házi zsíroskenyér, sör, bor, élő zongoraszó – ha akarnánk, se tudnánk rosszul érezni magunkat. De nem akarjuk.

Többre sajnos nincs idő, vendéglátóink azonban örülnek, hogy az ünnepi alkalomra sikerült megtölteni egy buszt budapesti érdeklődőkkel. A kultúra ezen a napon közösségteremtő arcát mutatta meg, a tél pedig a fehéret. Ha már a fele havazás nélkül telt el, most ebből is kaptunk egy kicsit.

Képgaléria:

[portfolio_slideshow id=13921]

Tízeset. Tízéves a Spanyolnátha folyóirat. 2014. január 22. Miskolci Galéria, Miskolc

Written by:

Mosonmagyaróváron született, régió- és vidékfejlesztés szakon diplomázott a Nyugat-Magyarországi Egyetemen. Jelenleg Budapesten él. Volt telefonos értékesítő, marketing menedzser, banki ügyfélszolgálatos. Festett kerítést Ausztráliában, kertészkedett Lengyelországban. Cikkeit többek között a Népszabadság, a Népszava, a Prae.hu, az Irodalmi Jelen online, a Tiszatáj online, a Bárka online, a Műút portál és a Koncert.hu közölte, szépirodalmi művei a Napút folyóiratban jelentek meg. Honlapja: http://www.karesz84.eoldal.hu/