Címke: Vers

2018-01-24 / / Egyéb

fától fáig csapódom az erdőben titkaim repedésekbe súgtam akkor se leszek ma hanyag ha felrikoltasz egy odúban azt az egyetlen fényt kerestem azt a sugarat mit elém hánytál ott csorgott…

A bolond nő meghalt. Egy szökőkútnál próbálta újra es újra elengedni a múltban szeretett szerelmét, de mindhiába, talán örökké, újra es újra, mindig visszatérve meghalt újra es újra, mindig átélve…

Kilencvenhat tizenkettedikhó huszadikán születtem. Anya a kórházban töltötte velem a karácsonyt és boldog, steril ünnepeket hoztak a nővérek. A kilencvenes években még esett a hó decemberben; ha az emlékei nem…

2017-12-14 / / friss szöveg

Egy festményt láttál. Rajta ferde orrot képzeltél nekem, karikás szemeket, enyhén összenőtt szemöldököt. Egy-két anyajegyet (nem túl feltűnő helyekre). Aránytalan borostát, divatos rövid frizurát. Voltak már ősz hajszálaim. Ránc helyett…

2017-11-13 / / friss szöveg

Sosem láttál még ilyen mintát: apró virágokból a holdsarló, körülötte gyöngyök, akár az altatód tablettái. A fehér éjszakák földjén, ahonnan ezt a sűrű szövésű anyagot hozták, nehéz lehet elaludni. Elképzeled,…

G. Cintia Nem tudta sokszor Pontosan mit is szeretne De mások iránymutatásából nem kért Lassan már dugni sem volt kedve mert A fiúk mind beleszerettek Pedig ő hosszú ideje Csak…

2017-11-09 / / friss szöveg

Nem tudtam, hogy akkor látom utoljára. Nem engedett ölelést. A kisszobába költözött, a lépcsőt már nem bírta. Olyan dolgokat vettek, amikre azelőtt szükség nem volt. Egy szék a kádba, gyógyvizek.…

Ctrl+Alt+Backspace Én kívül hordom a titkaimat. Pillantásom szögbelövő. Mozdulatlan ülök a tömegben, köröttem mindenki testtelen hologram. Kölcsönadhatnád az érzést, hogy jó, csak amíg fonalként kivezet ebből a bordó labirintusból, amit építettem. Kezdetben magam köré, de aztán egyre mélyebbre merészkedtem az elefántcsonttornyokon és a süllyesztőkön, a tövislétrákon meg a bánatúton keresztül. Egyszer egy csipkepókhálóban találtam magam, és fontam, horgoltam, mert ha elszakad, sötét éjbe esem le, a csillagok közé. most hajótöröttebb sem lehetnék az elítéltek szigetén Szürke tengerparton kémlelem, látszanak-­e falak a távolban. Gyalogszerrel visszajutok­ még? A homályból elővilágló szentjánosbogár egyetlen reményem, az is, lehet, lidércfénynek bizonyul. Olyan messzire értem,…

Latyakos hónapvégi este volt, hogy elém került egy újzélandi hír: egy – így írták – lakhoz nem kötött megölt egy másikat – vagyis hogy postacíme nincs ugyan, de hajléktalannak sem…

minden szakad I I. a vállad a csend, az igazi, amit csak víz alatt hall az ember, a nyugodt, hajnali tengerben. a szád a hideg porcelán csésze, amit ha elpusztít…