190
„Annyira mediterrán…”
…és annyira reggae, és annyira metál és annyira pop. A TükeZoo együttes zenéje mégis leginkább annyira magával ragadóan nagyszerű.
170
Utcazene jegyzet (3.nap)
Egyetlen, de súlyos hiányosságát tudnám csak felhozni a fesztiválnak. Miért csak egyig lehet zenélni? Jó fesztiválozóhoz illően élvezkedem a koncerteken, aztán a spontán kialakuló jameléseken, mint a tegnapi Járai Márk – Punnany Massif kombó a padoknál (remélem jól láttam), mindenki hallgatja a zenészeket, beszélget, énekel velük, máshol négy-öt addig egymásnak ismeretlen társulás kezd el együtt játszani, mert az jó. Egyszóval szívesen hallgatnám a zenészeket hajnal négyig is akár.
No de villanyoltásig is sokan voltak, nagyon sokan. Vették az újságot, több helyen is felolvastunk, volt ahová odapofátlankodtunk, volt ahol kérték. A legnagyobb sikerélményem a magyar származású svéd (tegnap Magyarországra érkező) leányzónak eladott FÉLem volt.
A mai nap céljai, még többet felolvasni, eladni, még több érdekes embert megismerni, tombolni az Idraulici del Suono-n (ha már délelőtt behoztak minket a belvárosba autóval), megnézni a lányok kedvence spanyol Los Aslándticost, és addig utcazenészeket hallgatni, amíg egy árva dob is szól.
165
Utcazene jegyzet (2.nap)
A hangszerek délután hattól és vagy 37 fok alatt szólalnak meg errefelé. Úgy is mondhatnám, Veszprém párolog, ég és izzad. Hideg a Spar-ban sincs, hiába keresik. Van ellenben egy csomó olyan ember, akit lázba hoz a gitárhang, bár, mint rajongó, koncertlátogató lányoktól megtudtuk a spanyol fiúk például alapból szexik.
„Milyen kedves, vagy kérhetnél csak úgy is pénzt”. Szóval lapot árulunk: rikkancskodunk mintegy. Igyekszünk felolvasni is. Meghallgatják, de azért kéne egy dob, bendzsó, vagy stílusosan nagybőgő még erre a térfélre, hogy versenyezni tudjunk a spanyolokkal.
151
Utcazene jegyzet (1.nap)
„A mai költők mind feléneklik a verseiket, mert már senki sem olvas” – mondta a fiatalember, miközben reklámozta Vad Fruttik együttes másnapi koncertjét. Ezután megpróbáltam rávilágítani, hogy mindig is jól megfért egymás mellett a zene és a költészet. Azt mondta utánam olvas, és ha „az egekbe emeli, amit írok” akkor szeretni fog. Közvetlen volt, aranyos és részeg. Mindhárom embertípusból akad errefelé bőven, csak egyetlen lány hitte hogy meg akarom téríteni, és küldött el messzire, mikor hozzászóltam.
Most a forróság éppen kitörölte a szókincskészletem, nehéz az írás. Az esti órákban könnyebb lélegezni, beszélni, mosolyogni, és azt mondani minden szembejövőnek, hogy „olvass verseket”. A „szoktatok verseket olvasni?” kérdésre meglepően sokan bólogatnak, sikerélmény odamenni az utcán gitározókhoz, a kalapot viselőkhöz („művészdivat” lenne?), az önmagukat virágoskertnek álcázókhoz.
