70
Szoktam
Szembenézni egy tükörrel, melyben
csak én állok, nélküled, sosem ment könnyen.
Szerettem volna közben olyan grimaszt vágni,
mint amilyet akkor szoktam, ha a
nyakamnál megpislogsz és együtt nevetünk.
Egyedül nem tudok nevetni, pedig
mondták már, hogy próbáljak meg – belülről mosolyogni.
Úgy látszik én csak kifelé tudok;
akkor, ha te is ott vagy, akkor, ha grimaszt vágok,
akkor, ha a nyakamnál megpislogsz, és akkor, ha együtt nevetünk.
Mert szembenézni egy tükörrel, melyben
csak én állok, nélküled, sosem ment könnyen.
170
Tükörképemmel
Ma reggel visszabeszélt a tükörképem.
Nem igazán tudtam mire vélni, ezért megengedtem egy biccentést, és dolgomra mentem. Aznap este, (mert az nap még este is volt) megint csak ellenkezett. Hova tovább egyenesen nekem támadt.
Most szerinted ilyenkor mi van? Én beszélek a tükörből, vagy mégis mi történik? Vagy ő akkor most valaki? Ő most él? Nem nagyon értem. Ez olyan, mint a Fókuszban. Csak ez most az én fókuszomban…
másnap hajnal
hello
hello
marci vagyok
marci vagyok
most te akkor mi vagy?
most te akkor mi vagy?
na bazdmeg… , egy tükörhöz beszélek…
na bazdmeg… , egy tükörhöz beszélek…
A tükörképünk olyan, mint egy pillanatnyi visszhang. Igazából minden pillanatban van visszhangunk, nem kell oda tükör. Ami azt illeti, magunk visszhangjai is lehetünk/vagyunk. Tehát ő nem egy visszhang. Ő egy ő.
másnap délután
szia
szia
marci vagyok
én is
ez az igazi neved?
nem
nekem se
nekem se
Ki kellett mennem mosogatni, anyám jött be a fürdőbe.
Aznap nem volt este. Anyám nem hisz ilyenekben.
