10/máj
4
0

FÉL-évnyitó lapszámbemutató

a_flyer_nagy_2

A félév utolsó FÉL estje.  Gyertek el!

10/ápr
14
1

Megjelent a IV. évfolyam 1. száma

borito A FÉL történetében először színes borítóval, és 36 oldalas tartalommal megjelent a IV. évfolyam első száma!

Verseit publikálja Berényi Csaba, B. Horváth László, Braun Barna, Cegelnyik Natália, Fonó Eszter, Horváth Dorottya, Machó Zsófia, Mechiat Zina, Mihályi Réka, Nyerges Gábor Ádám, Pintér Bence; prózáját Torma Mária, Troszt Marcell és Patkó Levente.

Szabó Edit fordításában olvasható Gerhild Steinbuch Álomkaloda című drámájának részlete.

Ernst Jandl 16 jahr című verse szerzőink (B. Horváth László, Machó Zsófia, Horváth Dorottya, Fonó Eszter), Ron Winkler versei Markó Anita fordításában olvashatók.

A lapot Pap Emese (címlapon), Sziráki Veronika és Pálfi Balázs művei díszítik.

Ára 200 forint, megvásárolható az ELTE BTK jegyzetboltjában és a székesfehérvári Möbius Caféban, valamint beszerezhető szerzőinktől is.

10/márc
27
2

FÉL – Apokrif közös est

A FÉL és az Apokrif szerzőinek közös estje.

Március 31.-én este hattól a Szabad az Á-ban.

Felolvasnak:

Mihályi Réka (FÉL)

Kemény Lili  (FÉL)

B. Horváth László (FÉL)

Váczi Lajos (FÉL)

Evellei Kata (Apokrif)

Fehér Renátó (Apokrif)

Palágyi László (Apokrif)

Radnóty Zoltán (Apokrif)

A két főszerkesztővel (Braun Barnával és Nyerges Gábor Ádámmal) Fráter Zoltán beszélget.

Gyertek el!

10/márc
23
0

Képek a székesfehérvári estről

Köszönet a Möbius kávézónak a helyszínért!

10/márc
7
0

Szoktam

Szembenézni egy tükörrel, melyben
csak én állok, nélküled, sosem ment könnyen.
Szerettem volna közben olyan grimaszt vágni,
mint amilyet akkor szoktam, ha a
nyakamnál megpislogsz és együtt nevetünk.
Egyedül nem tudok nevetni, pedig
mondták már, hogy próbáljak meg – belülről mosolyogni.
Úgy látszik én csak kifelé tudok;
akkor, ha te is ott vagy, akkor, ha grimaszt vágok,
akkor, ha a nyakamnál megpislogsz, és akkor, ha együtt nevetünk.
Mert szembenézni egy tükörrel, melyben
csak én állok, nélküled, sosem ment könnyen.

09/dec
23
3

Káoszt holnapra!

Becsukta szemeit,
hallgatja a redőnyzajt.
Nálunk arcokat rajzolnak
filccel egy sarokba.
Tükrökkel bélelik
ki körbe a szobákat
(csak, hogy beférjen a világ)
Szíveket törnek fel
slusszkulccsal, markomban nyöszörög,
izzad az életvonal.
Flamingókat hoznak,
kirakják a gangra.
Forralt bort eresztenek
minden kádba. Csillagszórót
vetítenek ki
fekete szembogárra.
Rúzsos csókot nyomnak
a frissen mázolt padra.
Pénzt szórnak a fákról a
zsugori darazsak.
Aláhull az égből
az almaszagú talán.
Nézzük, ahogy a sárga
lámpa odafenn holdra vált.
Flamingókat hoznak…
Káoszt kértem holnapra!

09/nov
11
0

Az Isten háta mögül

Katt’ a csatos üveg,
hóna alá csapja,
tárca a zsebében, fején a kalapja.
Rég nem volt erre már
se zápor, se ünnep,
nincsenek most lyányok, akik csak úgy ülnek
az ároknak szélén,
lábukat lóbálva.
Nem húznak harangot, nem állnak tótágast.
Nem károg a madár,
fenn a magos égen.
Így ülve egy tört padon, csak azt remélem,
elfogy tán’ a bája
a hajnali Napnak,
felkel a juhász a tarkóját vakarva,
pásztortáskát szakít,
füle mögé dugja,
s aztán csak elindul. Az Isten se tudja
merre, még nem látta
soha, hiszen az a
háta mögött vagyon, s most nem fordul oda.

09/okt
19
0

Párhuzamüzenet-illusztráció, színes borító

Pap Emese illusztrációja Mihályi Réka Párhuzamüzenet című verséhez.

Egyben ez az új szám ( III.évf.  3.szám) borítójának színes (azaz eredeti) változata.

párhuzamüzenetRGB

09/okt
14
0

Az a piros

Mostanában az a
kitaposott lakkcipő vagyok.
Az, akit épp most rúg le
lábfejéről ott arra,
egy sarki lány.
De nem is az a
rendesebbik fajta, mert csak
rááll a hátuljára, úgy
lép ki belőlem, aztán
maradok szanaszét.

Kopogtatok. Talpamon rágógumik.
Magas sarkam pocsolyában
tocsog. De az a közös ülés lenn
még a metróban, azzal a
tornacsukával. Áradt a szájából
a gumiszag. Már közelről
megcsapott, cipőfűzője szorosan
rám csavarodott.

Eldőltem, úgy ni. Lepereg
rólam a szenny. Csókokba
ugrott kényelmetlen lépdelés
így a tánc. Talpra álltam, majd
odébb botorkáltam kicsit
had lássák; büszkén lófrál
a megfáradt utcalány, bokája
megcsuklik, miközben
taxik közt szlalomozik.

09/szept
2
0

Augusztusi csillaghullás

Augusztusi csillaghullás

Hajamba hullámcsatot tűzök,
csak, hogy, ha a szél játszani
akarna vele, megbökje a tenyerét.
Akkor majd kicsordul az égből a könyörület
és eláztat minket, a szederbokor alatt
simuló, natúr szerelmeseket.
Majd behunyt szemmel
hallgatjuk, ahogy az eső bőrünkön tárcsázza
vágyaink hívószámát.
Ah…ó…halló? És a hívás megszakad.
Akkor nézünk fel újra az égre.
A nap majd épp narancsot
pucol neked a horizonton.
Eljön a sziluettek napszaka, és
mi felkapaszkodunk a domboldalon,
hogy pacsizzunk a Kismedvével és
beleültess a Göncölszekérbe.
Kiterülünk és élvezzük, ahogy
a nyár ránk terít egy vizesre vasalt
vászonlepedőt. A lent és a fent
közöttünk hatol egymásba.
Aztán a Tejút is lefolyik ránk, mire valaki
újra felhúzza mögénk (egy csigán)
azt a neonpirulát.

Illusztráció: Pap Emese

Illusztráció: Pap Emese

Augusztusi csillaghullás

Hajamba hullámcsatot tűzök,
csak, hogy, ha a szél játszani
akarna vele, megbökje a tenyerét.
Akkor majd kicsordul az égből a könyörület
és eláztat minket, a szederbokor alatt
simuló, natúr szerelmeseket.
Majd behunyt szemmel
hallgatjuk, ahogy az eső bőrünkön tárcsázza
vágyaink hívószámát.
Ah…ó…halló? És a hívás megszakad.
Akkor nézünk fel újra az égre.
A nap majd épp narancsot
pucol neked a horizonton.
Eljön a sziluettek napszaka, és
mi felkapaszkodunk a domboldalon,
hogy pacsizzunk a Kismedvével és
beleültess a Göncölszekérbe.
Kiterülünk és élvezzük, ahogy
a nyár ránk terít egy vizesre vasalt
vászonlepedőt. A lent és a fent
közöttünk hatol egymásba.
Aztán a Tejút is lefolyik ránk, mire valaki
újra felhúzza mögénk (egy csigán)
azt a neonpirulát.