A feszesség tengelyére

A feszesség tengelyére ösztönösen felkúsznak az indák.
Innen több, onnan kevesebb a kettő között odakapcsolt zászló.
Övé, enyém. A Szomszédom kertjét nem ismerem. Hát még egy kínaiét…
A rend kedvvért rendet rakok, és lefújom szprével a farakás pókjait.
Elhúzkodom a gallyakat, kiirtom az indát a feszség tengelyein.

Napszámot fizetek „Sajtot eszem, bort iszom, és
Sugárzást gyűjtök magamba” Ennyiért az összes földesúrnak megéri
A karó a baboknak. Nap felé! Élőszóval. Több, mint előre! Teljesen evidens.
Aztán elrakom a sajtot a bort és alszom valamelyik reggelig.
E tengely köré, gondolom érdemes indákat futtatni.

A főzelék visszadől a lábosba, Vagy onnan nő ki.
Gőz-indái kísértik a napot. És nem a penészes befőttek
miatt ilyen üresek ezek a tenyérbe köhögött Tengelyek,
Amiken úgy fordulok meg hogy, mindig az arcom van lent.
Mondom: Ebben teljesen a holdra hasonlítok.

Különben csak az indáim nyújtom ki, hogy valamit elérjek.
Ha egy Sci-fibe lennék, biztos az kollektivizálás lenne a célja,
Hogy mindent magamba gyűjtsek. De csak az égitestek egyeznek,
Különben minden más szét van hagyva, csak anyu ment el
És nem tudja most összerakni, szegénynek, ha elmondanám, hogy csak ezért borítom ki…

Most innentől több fog lenni a nap. Elkapom a farkát, megugat. Ez ilyen.
Nem futhatok versenyt a föld saját árnyékával. Pedig akkor biztos megismerhetném
Akár egy kínai kertjét is. Hát még a szomszédomét.

És ahogy elfogynak az esték, lassan összeérnek az indák.
Csódamód, hogy elég teátrális legyen mesének.

Nem mesélhetem el a hétköznapi tragédiákat:
Hogy időközben egy kínai kertjének farakásán fújkodom szprével a pókokat.

Illusztráció: Pap Emese

Megjelent: FÉL III. / 1.