10/júl
100
100
Kikelni két metrósín között
Leválni önmagamról, ezt úgy hívom: hideg.
Bár lehullás, gömbölyű, de csak sejtem, hogy
Mi az, sokára lesz fölöttem bármi is.
Veszélyes volna így.
És ingerem, sem ez, sem ez nem én vagyok,
Csak éles még, de nem szilárd,
Bár mintha mégsem volna elkerülhető,
Hogy egyszer ebből biztonság legyen.
Meddig tart, mire kitapintom, mi a fekvés,
És hogy kell játszani?
Azt már tudom, hogy ne vegyem a számba a szénport,
Mert a didergésen nem segít,
És hogy a párhuzamos, bizsergő vasakhoz
Jó odabújni.
