Tag Archives: IV.-2.

Vers
07. 29.
Margit álomba ringatja magát
Horváth Dorottya

Nincsen semmi, semmi semmi baj se nincsen nincs az égvilágon nincsen, semmi nincsen nem vagyok és nincs a szürke ég a szürke szív a szürke hó a szürke fák a [...]


Vers
07. 24.
Hús-rapszódia
Váczi Lajos

még nyílnak a völgyben a még zöldell a szaladgálnak a – gondolatjeleim (minden reggel mint) csak a füvet le ne rágd csak a szádat be ne zárd de aranyos vagy [...]


Vers
07. 22.
égboltsapkájú
Machó Zsófia

sosem ismertem mást aki ennyire égszínkék lett volna mégis akkor már nyolcadik hónapja nem öleltetett meg a szeme galambősszé szelídült a járdán csak a csíkokra lépett engedjétek hozzám a madarakat [...]


Vers
07. 12.
majd elmúlik
B. Horváth László

ha csak lehetőség vagy nincsenek lehetőségeid a csak-engem-nem keserű fonalat fon a hangszáladra ha kérdik csak megfáztál majd elmúlik