felonline.hu

A ‘IV.-2.’ címke alatt található cikkek

Horváth Dorottya

Vers

Margit álomba ringatja magát

Nincsen semmi, semmi semmi baj se nincsen nincs az égvilágon nincsen, semmi nincsen nem vagyok és nincs a szürke ég a szürke szív a szürke hó a szürke fák a szürke némaság, ha nincs hát nincs mért félnem nem vagyok és nincs a lelkem mélyén szürke fájdalom – dalom – dalom (meddig tart még míg [...]

Váczi Lajos

Vers

Hús-rapszódia

még nyílnak a völgyben a még zöldell a szaladgálnak a – gondolatjeleim (minden reggel mint) csak a füvet le ne rágd csak a szádat be ne zárd de aranyos vagy így ni – buszon írni rossz rissz rossz kriksz kraksz és most dráma: reccs-ropp eltörött a csont enyém tiéd méhed magzatáé anyád anyjának anyjáé a [...]

Machó Zsófia

Vers

égboltsapkájú

sosem ismertem mást aki ennyire égszínkék lett volna mégis akkor már nyolcadik hónapja nem öleltetett meg a szeme galambősszé szelídült a járdán csak a csíkokra lépett engedjétek hozzám a madarakat mondta egy este amorfodott szájából kibugyogtak a szavak végigcsorogtak a borospohár falán sosem ismertem mást aki ennyire égszínkék lett volna pislogott amikor felhők úsztak rajta [...]

FÉLonline.hu

FÉL folyóirat

FÉL IV. évfolyam 2. szám

FÉL IV. évfolyam 2. szám(function() { var scribd = document.createElement(“script”); scribd.type = “text/javascript”; scribd.async = true; scribd.src = “http://www.scribd.com/javascripts/embed_code/inject.js”; var s = document.getElementsByTagName(“script”)[0]; s.parentNode.insertBefore(scribd, s); })();

B. Horváth László

Vers

majd elmúlik

ha csak lehetőség vagy nincsenek lehetőségeid a csak-engem-nem keserű fonalat fon a hangszáladra ha kérdik csak megfáztál majd elmúlik

Braun Barna

Vers

főleg kap

bőrkabát és nejlon a viszketés belülről jön erei máson tégla udvart kerít a zümmögésnek vége főleg kap cégért vagy betontartóban futónövényt az övéi nem bírják az indák záporát zellert termeszt a paradicsomot kirohasztja az augusztusi eső a büdös nő a zajok rendeződnek elvacillál betelefonál de nem sepri senki ül nézi a kart visszanyúl érte időben [...]

Patkó Levente

Próza

Családunk

Amikor a szüleim elváltak, mindenről meg tudtak egyezni, csak arról nem, hogy kié legyenek a falon lógó fényképeim. Végül arra jutottak, hogy igazságosan feleznek. Kiszedték az összes képet a keretből. Aztán kronológiai rendben, méghozzá a bölcsisekkel kezdve, kettévágták mindet. Miután különköltöztek, minden jobb arcom anyámnál, és minden bal arcom apámnál volt megtalálható. A bátyám nem [...]

Körtesi Márton

Vers

Szonett II.

Na lásd, mi tényleg kurva jók vagyunk De mind egy szálig, úgyszólván Tökély Ahogy ma Napnyugatnak ballagunk Hát úgy Keletről csak Te ösztökélj E rongyos Vándorokra vesd szemed Mi por vagyunk, de mily por az biza No dobd el hát, öcsém, hamistened Hisz jött a csúf jövő Karübdisza Bizony, vagyunk mi tényleg kurva jók Nevess, [...]

Balázs Zoltán

Vers

Eperfák alatt

Üresek a kezeim. Eperfák izzadnak otthon. Elérnek, leesnek. Rajzolsz nekem, Magad. Mennyivel jobb vagy egy fotóaparátnál. Kis sémák kezecskéid. Kiszálazott izomhúrjaid játszva barangolnak, akár ha keresnének. Mind egy helyen. De mit tesz a kéz, ha nem azt, hogy kinyújt és elejt. Megfog a talaj. Nem ülhetünk még, mélyebbre. Nyár. Átázol, döglött eperszemek hunynak a magas [...]