Tag Archives: Fehér Renátó

esszé
04. 23.
Írni is a legnagyobb felelősség
Fehér Renátó

- kommentár Závada Péter mondataihoz – Amikor néhány héttel ezelőtt a Závada Péterrel készült interjút olvastam a HVG Online-on, komolyan megütköztem az egyik megjegyzésen: „a rapszövegeibe beengedi a politikát, a [...]


Beszámoló
02. 01.
„Hát, így néz ki az ember kötet előtt”
Murzsa Tímea

„Haza a magasban” „Kötet előtt állni olyan, mintha nagyon rosszul néznél ki” – indította a beszélgetést némiképp meglepően Németh Gábor, ezzel utalva arra, hogy van valami vészjósló ebben a kifejezésben. [...]


könyvkritika
01. 09.
No alarms and no catharsis
Fehér Renátó

- széljegyzet Györe Balázs könyvének olvasása után – „A haverom, aki nem súgott be, illetve azt súgta be, hogy nem tud rólam semmit, amikor találkozunk, a szemembe néz, egymásra mosolygunk, [...]


Vers
06. 04.
Random-ország
Fehér Renátó

Álmomban felmásztam a Szabadság híd egyik turulmadarára, rágyújtottam, megvártam, amíg a parázslás átjárta a testemet egészen a lábujjamig, aztán amikor lángolni kezdtem, ellöktem magam az ég felé. Egy légvételnyi huzatbuborékból [...]