220
Anyagodhoz
(A 2009-es ReRuha pályázatára)

vizes szívvel ittasodva a maradék
anyagok feszesre szednek össze
marokra fordult arccal tapéta lesz
képed falakon négy sarok közé
mosolyogni nem fog téged
a lepke csak fotóra falánk
a régiség gyaláz meg

mint nagy seggű
szüzek karámban festményeken néznek
hogy nem vagy olyan itt legalább
látványra maradékig halvány itt és most
el tudlak nézni orzó kulacsok közt
hogyan vagdalódsz arányosan apróra
egy felpikszelt kis négyzet testen
221
Énekem éneke
Te vagy a mázatlan csupa méz ragyogása szívfalamon.
itt nyugszok pezsgő alkoholodban mézetlen. vagy
mint húsleves zsírgömbje fövés közben sótalanul
lágy vagyok mint puszi terefere gombul. meglopsz
kis fenekeddel kis kanalammal kis kölökül játszódva…
nézem ilyen-olyan málló tátott szemmel, hogy: hogy vagy. amikor
előm helye portővárba betör vacakolva az egyszem -ságos boldog.
mélyebben semmi se vagy most, csak kútszájamon éppen sós ka.
“Figyelni kell, a párolgó vizet. Pótoljuk nehogy elfőjön.”
egy el nem szált madaramka vagy te nekem, önkényem
ölelve nyakamba, olyan vagyok.
Önkény kedved ülve eléd.









