ha csak lehetőség vagy nincsenek lehetőségeid a csak-engem-nem keserű fonalat fon a hangszáladra ha kérdik csak megfáztál majd elmúlik
ha csak lehetőség vagy nincsenek lehetőségeid a csak-engem-nem keserű fonalat fon a hangszáladra ha kérdik csak megfáztál majd elmúlik
“A film azt az élményt nyújtja, mint mikor süteményt szeretnénk sütni, de csak lisztünk van, tehát segítséget kérünk valakitől. Erre jóakarónk, a Museum Cukrászda étlapján szereplő első harminc édesség hozzávalóit egy az egyben ránk zúdítja. Válogatás nélkül, édeset a sóssal, a szerecsendiót a szőlővel, mindent egy edénybe. Jelen esetben az edény a fejünk, amely a [...]
Antigoné – Végjáték Hát nem hallottad? Vihar készül. Miért vagy akkor itt? Halottak mind e népek. Még élnek. Ha villám rántja össze a földet az éggel, mind elégünk. Félelem szagát hordja a szél. Ujjaimról leolvadt illatod. Én nyugodt voltam, mert biztonságban tudtalak. Hiányoztál! S most nem tudlak hova rejteni. Túl sekély a tál, szemed borát [...]
“A legsúlyosabb ítélet, amit az ember maga felett hoz.” ásd el magad a föld szelíden összenyom mint disznó állkapcsa a tyúk fejét te is úgy végzed nem lesz ép se lábad se gyomrod se két heréd mely miatt nőket úgy viseltél ujjadon mint kislány az ékszerét szép de értéktelen mert vasszemét *** sosem vártad meg [...]
(Horváth Lacinak) Vajon mikor mosok legközelebb feketét? De ha mosok is – ebben a házban lassan száradnak a lelkiismeretek. (Néha még hallom a falakban a lapozást. Azt a tüzet nehéz elfelejteni.) Tegnapelőtt vettem csak észre, hogy a hegyek, ezek a puha teknősbékák éjjelenként közelebb másznak. A felpattogzott tetőt ők sem simítják le, mert idegen emberidegen [...]