Címke: apokrif

2012-10-29 / / Beszámoló

„Nem vigyáztunk, és ebből jó könyv lett.” Turczi István Nyerges Gábor Ádám második verseskötete, a Számvetésforgó a Parnasszus Könyvek Új vizeken c. sorozatának részeként jelent meg idén júniusban. Az Apokrif…

2012-09-14 / / Beszámoló

Apokrif, nyári szám – lapszámbemutató Volt mit törlesztenie az Apokrif folyóiratnak, már ami a legutóbbi hónapok közönségtalálkozóit illeti: a tavaszi lapszám márciusi bemutatója óta nem akadt alkalom, ahol a csapat…

2012-07-26 / / Beszámoló

Az idei FISZ-tábor – az első a nemzetközi néven – Visegrádon, a mesés kilátással rendelkező Mogyóróhegyen került megrendezésre, bár éppen a táj kapta a legkevesebb hangsúlyt az öt nap folyamán.…

2012-05-02 / / Felolvasóest

Az Apokrif irodalmi folyóirat és a FÉLonline.hu közös felolvasással és kötetlen beszélgetéssel tér vissza az anyahajóra. Az alkalmi formáció sok szerzővel és izgalmas művekkel pihen meg a fedélzeten, ahol minden(ki)…

2012-04-03 / / Beszámoló

Apokrif tavaszi lapbemutató, 2012.tavasz Az Apokrif irodalmi folyóirat ötödik évfolyamának nyitó darabja, a tavaszi kiadás került bemutatásra március 26-án, a Roham Bárban. Az utóbbi időszak meglehetősen mozgalmasan alakult a lap…

2011-10-17 / / Programajánló

Harmadik alkalmához érkezett az Apokrif beszélgetéssorozata, a Sorköz. A házigazda, Tamás Péter ezúttal lapunk főszerkesztőjét, az Apokrifban is rendszeresen publikáló Braun Barnát és a folyóiratban, illetve a FÉLonline.hu-n idén bemutatkozó,…

2011-09-25 / / Programajánló

Kétszeresen is ünnepi alkalomból invitálja olvasóit az Apokrif folyóirat, az idei ősz első közönségtalálkozójára, egyrészt kezdetét veszi az őszi irodalmi szezon, másrészt,  új helyre költöztek: első estük lesz a Csendesben.…

2011-09-04 / / Vers
2011-09-04 / / könyvkritika

A könyvtárakban, könyvesboltokban elérhető, az Apokrif folyóirat költőinek első, 2009-ben napvilágot látott antológiája. A könyvben kilenc egyetemista (zömében az ELTE BTK magyar szakáról), pályakezdő (sőt, a megjelenés óta pályára állt) költő ötven darab verse olvasható. Egy „kezdő antológia”, vagy első kötet, ha nagyon gáz, irgalmatlan veszélyforrás pályájukra nézve a benne publikálóknak.

2011-02-19 / / könyvkritika

pbuAzzal még nincs baj, ha a különböző szervezetek, társaságok, folyóiratok lelkesedni kezdenek az irodalom iránt. Sőt, én még annak is csak örülni tudok, hogy ilyenkor általában a fiatal tehetségeket szeretnék támogatni, lehetőségeket nyújtani nekik, a legjobb, amikor ez még sikerül is. Ilyesmire tényleg szükség van. De ahogy a Pesti Bölcsész Újság most februárban megjelent szépirodalmi különszáma mutatja, csak lelkesedéssel semmire sem lehet menni. Hiába volt a rengeteg munka az irodalmi pályázat kiírásával, elbírálásával, az eredmény legnagyobb része végül is sem nem szép, sem nem irodalom.

Szerencsére nem arról van szó, hogy az egész úgy rossz, ahogy van. Akadnak benne kiváló félsorok, sikerült rímek, sőt egyik-másik szöveg még magában is megállja a helyét (hogy ne a levegőbe beszéljek Horváth Kriszta és Katona Ágota verseit és az utolsó, Migrén című novellát emelném ki). De a különszám többi része sajnos minősíthetetlen, dilettáns fércmunkákból áll. Olyanokból, amik amúgy nyilván ezrével érkeznek egy-egy ilyen pályázatra, de amiket egy valamirevaló szakmai zsűri szó nélkül dobál le az asztaláról.

Mivel, ha jól tudom, a PBÚ pályázatának döntőbizottságát is irodalmárok, esztéták és aktív költők alkották, teljesen értetlenül állok az eredmény előtt. Mindenesetre, akármilyen is volt a zsűri, csak gratulálni tudok, amiért pl. a Sör, illetve a Stop being stupid, start being happy című novellákat, illetve a szám szinte minden versét irodalomnak nevezte ki. Azért hadd jegyezzem meg, hogy a leginkább középiskolai fogalmazásra emlékeztető, teljesen lapos, csattanó nélküli történetek, illetve az olyan szövegek, amik „csillagok ezüst tüzei”-ből, „tekinteted barlangszín mélyei”-ből, „szilánkok nevető csillogásá”-ból állnak, de teljes egészükben, mint egy Nagy László-horrorshow, nemhogy szellemi táplálékot nem jelentenek, de – hogy úgy mondjam – olyanok ezek a gejl tucatírások, mint a túlcukrozott menzai tea: heveny rosszullétet okoznak és növelik a cukorbaj kockázatát.

A különszám amúgy szerkezetileg jobb, mint tartalmában. Látható például, hogy a szövegek elrendezése pontos tematikai és stilisztikai elvek mentén történt. Különféle giccses, túlírt, szépelgő szövegek adják az alaphangulatot, majd a tizedik oldaltól következnek a nagy, örök igazságokat megfogalmazó írások. A sort a gyakorlatilag olvashatatlan prózák zárják egy utolsó, nagy szerkezeti egységben. Van itt hosszú sci-fi novella, meg csajozós-pasizós-jólodamondós írás, csak minek?

2010-11-14 / / Felolvasóest

közös szerzőink felolvasnak