felonline.hu

A FÉLonline.hu ‘Vers’ rovata:

Nyerges Gábor Ádám

Vers

Dalok a Sándor Palotából

Világgá, már késő Kicsúfollnak. Hejes írásom röhögik. Álok, a Hold fényben. Álok, fojik könnyem. Vállasztó polgárok fejét tele tömik. Róllam szóló viccekkel gúnyollnak könnyen. Szegény kis álamfő vagyok, mit ártottam. Bárkinek, hát néhány hibát elvétettem. Majd ha drága anyaföldben fekszek holtan. Sírhatnak, hogy jaj, mér tettem, mér tettem. Halállba kergetnek. Nem tisztellnek engem. Bánatom, fájdallmam [...]

Berényi Csaba

Vers

Ismétléses szarakodás a női nemmel

1. fölülről nézlek, kicsit félve megkérded, hogy most rád másztam? igen, rád másztam annak ellenére, hogy nem kívánlak úgy mint régen – ezúttal csak a bor sztriptízel hangszálaimra tekeredve csak a bor felajzott reflexíja vagyok – ezért másztam föléd – jó ideje nem voltam hasonló teremtmény intimzónájának falai közt, egy ágyban pulzáló melleivel, olyannal, aki [...]

Tinkó Máté

Vers

Szolgalélek, körtánc

I. Minek türtőztetném magam? A magasságos Isten az ajtóban áll, onnan figyel. Egy széket érdemes volna előhúznom, vendégséget mutatni, vendégpapucsot, amibe egyszer mégis belenőtt a lába. Istenem, azok a nők. Teáscsészédbe cukrot, mézet? Tessék. Ők tanítottak fegyelemre, hogy a város ha éjjelente megnyílik, szétterpesztett combjai közt végül ugyanaz marad. Begyújtok a kandallóba, addig kapcsolj tévét, [...]

Nagypál István

Vers

Mickiewicz Prelude

A zarándok útja behemót-szavaktól remeg, a hold süt, a száműzött felnevet, hiszen nincs neve, a kóbor, mert istenségtől féli a hideget, tél van, mégis evez a tengeren. És mondanák a bolondok: ott a zarándok, kisebb a halászladik, de nem veszélyes, viszi magával a tájat, mint a csillagok, elveszik a horizonton, és a zátonyra tör. A [...]

Kerber Balázs

Vers

Az ösvény

Házam mögött egy lapos kövekkel teli ösvényre lépek, bejáratát régen öblös, barna hordóval takartam, mert a kanyarba belátni mindig félek, s most nem értem, miért terem elém az út széléről egy alak, miért kérdezi, hány éves vagyok, s szeme fölött miért arat diadalt egy bozontosan fekete szemöldök, miért mondja, hogy ne arra keressem a hidat, [...]

Sós Dóra Gabriella

Vers

kinder

kinder a barátnőm üreges tojásokat tojik ha elrepedt jön csak a vákuum meszes zigótazaj a barátnőm belül cserepes a könnycsatornáján savas eső folyik felszakadt csatornahéjak a barátnőm feldugja magának és tele van vele a világ az égő gyufáskoszorú a barátnőm éles csőre plasztik szemekbe váj kindermagány

Braun Barna

Vers

Egy középszerűen őszi történetből

Hogy vehetted fel a pirulós idegenséghez ezt a középszerűnek is elcsépelt ősz délutánt? Ennyi, most ennyi… … Jön a beljebb kezdés, hogy így alkottatunk-e meg, hogy közvetlenül egymást nem érdekeljük, és mire odaférkőznénk, már kuss van, holdszag, félbehagyott ideges reggelik, kiabálás az ágyig, a legrosszabb metaforák, unalomig ismételt, kopott narratívák a férfiasságról, elméletek a női [...]

Kapelner Zsolt

Vers

A vasútállomásról

Hónapok óta először Jutott eszembe egy tiszta sor A vasútállomásról Reggel a hideg miatt Nem volt ott senki azt hiszem Ez mind nem az én hibám Aztán persze hiába Keresem hogy ki hisz nekem Csak fiúk jönnek én meg úgy teszek Mint hogyha különben is Így összehúzva tartanám magam Látszik rajtuk nem idevalósiak Egyfelé megyünk [...]

Katona Ágota

Vers

Családfák

Arcokat kerestem a város hasadékában, ahol összegyűlt a hó: fehér papír. Nincs több, ezt mondta anyám, nincs több rokon, ne keressek, fogjam meg a nehéz szatyrot, amíg rágyújt, különben üldözni kezd minket a téli éjszaka. Üres családfák az út szélén. A titkukat csak én kutattam, halmokban álltak a rőt levelek, hullott termések a fiókban: honnan [...]