10/júl
29
0

Vidéki vers (rossz időben)

(Horváth Lacinak)

Vajon mikor mosok
legközelebb feketét?
De ha mosok is -
ebben a házban lassan
száradnak a lelkiismeretek.
(Néha még hallom a
falakban a lapozást.
Azt a tüzet nehéz
elfelejteni.) Tegnapelőtt
vettem csak észre,
hogy a hegyek, ezek
a puha teknősbékák
éjjelenként közelebb
másznak. A felpattogzott
tetőt ők sem simítják le,
mert idegen emberidegen
átokverte vidék ez.

Kitől tanulja meg hogyan kell kérni,
aki három éve egy sort sem olvasott.
Húzzátok feszesre a köteleket,
viharra készülünk, s nehéz a fátyol.

10/júl
28
0

Hidraulikus magyarázat

apám szerint, ez
a folyton magyarázkodók generációja –
pedig a magafajta
kommunisták
szabadkozhatnának
egyvégtében,
ha igaza lenne, most le kéne szögeznem
valami
nehezen észrevehetőt

10/júl
27
0

Hétpettyes

néha belém kapaszkodik a férfi
irígy rám
tövig rágott körmével karmolja
gyönyörű arcom

szemhéjam ilyenkor kitinpáncél
ha kinyílik
messze repülök

10/júl
23
0

Múltban, jövőben

Távoli tájak folyóit még láthatom.
Az idegenség lassú hömpölygése
biztosan átszel egész városokat,

és e városok megsárgulnak a könyvek lapjain,
öreg arcukat a papírnak hagyva
minden évben megújulnak valahogy,

de az útikönyvek a változás mögött messze elmaradnak,
mint test mögött a képmása.

10/júl
21
0

szerpentinen

meredek hegyoldalba vájva fekszik
karcsú elnyúlt teste idomul hozzám
akár a vízzel telt kendő a testhez
amit melle köré tekert egy rossz lány

vadászó tekintete hívogató
mozdulatlanul gyorsulást indukál
aszfalt lepedője szeretkezni hív
vágyakat kelt a korláton túli táj

10/júl
14
0

Béketárgyalások Én és Köztem

Én gondlevest főztem,
méhedből kivetkőztem
jéghidegben csontig ázva
önmagammal parolázva
tejfogakkal torokra
vevő finom borokra
az ajtófélfánál dohányízzel
parancsokkal, mind a tízzel

Magam vagyok Nekem Tőlem
Én löklek el Téged Előlem

10/júl
10
0

Kikelni két metrósín között

Leválni önmagamról, ezt úgy hívom: hideg.
Bár lehullás, gömbölyű, de csak sejtem, hogy
Mi az, sokára lesz fölöttem bármi is.
Veszélyes volna így.
És ingerem, sem ez, sem ez nem én vagyok,
Csak éles még, de nem szilárd,
Bár mintha mégsem volna elkerülhető,
Hogy egyszer ebből biztonság legyen.
Meddig tart, mire kitapintom, mi a fekvés,
És hogy kell játszani?
Azt már tudom, hogy ne vegyem a számba a szénport,
Mert a didergésen nem segít,
És hogy a párhuzamos, bizsergő vasakhoz
Jó odabújni.

10/júl
3
0

Kávé,házak

Kávéházakban ülve
illatos zaccból
olvastuk a hétvégék
lusta történeteit.
A szavak csak úgy
körénk fonódtak
és a füst megtelt hittel,
a falakon lógó képek
egy pillanatra odafagytak
és mi folyton elsuttogtuk,
hogy lesz ez majd-

jobb is,
szebb is,
kevesebb is,
kicsit több is.
Sósnak,
édesnek,
mindennek a varázsa
kicsit hűbb volt,
tudod.

Most már csak a
kávé
és a ház
és külön a zacc,
külön a por,
külön a kicsit -
édes,kicsit
sós,nedves
és a levegő is kicsit
ájult most,
kedves.

Nincs már füst,
Mert a dohány káros.
Oda a hit.

Enyém az utolsó,
tied a szivar,
Arab
és Szürke
kékes
és hideg
és egy kicsit megint felkavar.
Kávé és zacc,
ízlelem és megrémülök.

10/júl
1
2

Leleplező

Te voltál, ami nemrég jött, jégeső,
ami széllel, vízzel muzsikált magának,
ami lánycipőknek udvarolt,
miközben
halomra gyilkolta a virágokat.

És, te tiportad le a fák tetejét,
te törted le a félérett verseket.
Megvagy, ordítanám.
Késő.
Beitta a föld az olvadt jeget.

10/jún
20
0

Hogyan verjünk szét egy bulit?

Ha az éteren keresztül vágtázó hang
füledbe üvölti
„Gyere!” –
hivatalos meghívó
erejével teszi
jogossá jelenléted –
a bemutatkozás
rituáléja során
egy nevet
sem illik memóriádra
pazarolni –
tábortűz lángjaival
flörtölő szalonna
műordítását hallgasd
végig –
nagy fotel kopott
kárpitjába illeszd magad
(létfenntartási ösztön)
közel a tűzhöz
kuporogva –
forró fény
fenyegeti a hideg levegőt –
tíz perc után
szeparálódj
és a lányok érkezésed miatt
megvetéstől undorig skálázva
meneküljenek –
orvul és pofátlan módon
csak a saját
(dupla árú)
borod vedeld –
reklámpszichológia elveit
szem előtt tartva kínálgasd
(habár a szesz nem erre,
hanem ivásra vár)
közösülj belsőségeiddel –
úgy beszélnek veled,
mintha részeg lennél
pedig csak valódi vagy –
őrült rezgésszámmal
valós bizonyítéka önmagadnak –
Cobain barom
szavainak hangszínét
mázold a csendre,
ha szűk helyre érsz,
felrúgod a nyársat –
ez esetben életbe lép
a nyolcadik
főbűn –
szemeikkel fojtogatnak
(rád fecsérlik a látás
képességét)
fejed hátradől
és a tiszta égbolt
tiszta testét
mutogatja gátlástalan –
folyópart bogaras
miliője
hangos fantáziálás
színtere –
tervszerű hólyagürítésed
zavard le a ház
mögött –
ha iszol a sörükből,
csak a szomjazó harmadik világra gondolj
bűntudattal –
koccints levedző
vaginák árvizére,
(továbbra is buzinak
néznek) –
íme a tavasz
az egyetemen
Párzási Idő Szak indul
(de ez itt egy lerobbant putri, tűz és por)
idegtépés művészi fokon,
mikor ordítanak:
„Húzzál a picsába!
Ez nem csöves szálló!”
-
-
-