konkluzio zero

Halva született, és a világra jőve sírása betöltötte a teret, virtuális vektortér ábrázolássá változtatva minden gondolatot, ahol nem lehet egyik helyről a másikra jutni, csak ha ő akarja, de ő nem létezik, hisz ő maga a valóság, a valóság pedig csak ábránd, egy képzetekkel, és halva született sírásokkal teli dimenziózavar.

Az agyban lezajló apró kisülések hatására biokémiai folyamatok születnek, izmok ernyednek, és feszülnek, a pupilla összeszűkül, a szájban elkezdődik a nyáltermelés, az agy elveszíti a kontrolt az orral, megszűnik a szaglás, majd, a nyáltermelés is apadni kezd, a száj kiszárad, a pupilla kitágul, az izmok elernyednek, és egyre kevesebb kisülés keletkezik az agyban. A receptorok kezdenek belassulni, a világgal már alig van kapcsolat, a csontokig hatoló nem létező fájdalomingerek most erősödnek, de mire eljutnak az agyig a jelek meggyengülnek, és apró bizsergető érzéssé válnak, amik mind az agyra, mind a csontokra hatással vannak, ezáltal a test összeroskad, a szalagok nem tartanak, a végtagok mozdulatlanná válnak, és a lét szép lassan kezd értelmet veszíteni, és a fennmaradt űrt kezdi átvenni egy aprócska agyi repedésen, és biokémiai folyamatokon keresztül átszűrődött, nem létező érzés, ami lassan gondolattá válik, egyre sűrűsödik az agyban, a sztráda viszont, ami az agyban van, teljesen eldugult így, a gondolat halva születik, majd mire a kommunikációs szintre lépve kijuthatna a való világba, már csak egy apró hangfoszlány marad belőle.

A világ kezd összehajolni, szép lassan fáziskülönbségek jönnek létre, és interferálódik a valóság, és a pontok kiontják egymást, kivéve az asztalt, ami stabil objektumként tartja magát, ő az egyetlen ami a fizikai lehetetlenségnek ellentmond, és megtartja a három dimenzió összes tulajdonságát. Az asztalon elhelyezett tárgyak megfelelő kombinatorikájával létre lehet hozni egy dimenziórepedést, ezáltal az interferenciát, és a három dimenziót egy csapásra meg tudjuk szüntetni, és a két dolog helyett kapunk egy olyan valóságot, amit már fizikai úton nem lehet megfogni, hisz nem létező tér, és időhajlások jönnek létre, amit a szemlélő nem is bír feldolgozni, tehát az elemzés lehetetlenné válik, amiből adódóan nincs konklúzió, tehát az egész folyamat értelmét veszítette.