10/feb
22
0

A harmadik kör

Medina Carmennek

Kisvendéglő. Három férfi ül az asztalnál. Az első kettő, amelyik oldalt ül a közönséghez képest, issza a sörét. A harmadiknak, mely szemben van, nincs korsója. Beszéd közben végig a korsójukat bámulják, a harmadik az asztalt.

1. férfi: Az emberek nem becsülik meg a pofont, amit kapnak tőlem.

2. férfi: Haza akarok menni.

3. férfi: Kérek egy sört.

1. férfi: Nem becsülik meg.

2. férfi: Mindenki haza akar menni.

1. férfi: Létrafóbiám van.

3. férfi: Kérek egy sört a szívemhez.

2. férfi: Sevillába, Párizsba, Londonba. Haza akarok menni.

1. férfi: Sehol nem becsülik meg.

2. férfi: Sevillában, Párizsban, Londonban. Ott vannak csak igazán jó mulatók.

3. férfi: Kérek.

1. férfi: Felmásztam. A létrára. Nem szeretek pofozkodni.

2. férfi: Jó mulatóban jó nők vannak.

1. férfi: Nem tudom, miért tettem. Felmásztam, leestem.

3. férfi: Kérek.

Ülnek. Csönd. 1. és 2. férfi iszik.

2. férfi: A jó nők galambokat tartottak a mulatóban.

1. férfi: Nyár volt.

2. férfi: A galambok tojást tojtak.

1. férfi: Félhomály volt.

Közeledik egy pincérnő. Észre sem veszi, hogy a harmadik férfinek nincs söre.

Pincérnő: Önök közül ki kért még sört?

1. férfi: Megcsókoltam.

2. férfi: Palermóban, ’96-ban.

1. férfi: Neki is létrafóbiája volt.

2. férfi: Galambtojást tojtak.

3. férfi: Kérek.

2. férfi: Finom a galambtojás.

1. férfi: Bele akartam harapni az arcába.

2. férfi: Galambtojást ettünk.

3. férfi: Kérek.

Pincérnő: Maguk idióták.

Lerakja a sört, el. A harmadik férfi mohón nyúl utána, iszik.

3. férfi: Finom a sör.

2. férfi: Az iszákosok a pokolba kerülnek.

1. férfi: Bele akartam harapni a vállába.

3. férfi: Finom a sör.

2. férfi: A pokolban nincsen galambtojás.

1. férfi: Fel akartam pofozni. Nem becsülte volna meg.

2. férfi: A pokolban nincsenek jó nők.

1. férfi: AIDS-es volt.

3. férfi: Az írek zöld sört isznak.

1. férfi: A válla is AIDS-es volt.

2. férfi: A pokolban semmi nincs.

1. férfi: A vére is AIDS-es volt.

3. férfi: Ne adj okot egy írnek a bosszúra.

2. férfi: A pokol unalmas.

1. férfi: Tudom, hogy AIDS-es volt.

3. férfi: De a sörük finom.

Isznak.

Zöld.

Isznak.

1. férfi: Létrafóbiám van.

2. férfi: Sevillában, Londonban, Párizsban.

3. férfi: Finom a sör.

Isznak.

09/dec
10
0

Beledöglesz…

Osonnak a rákok,
Kilesnek a kövek mögül.
Megint zaklat valaki,
Szellemek.
Piros szemű békák.
Uborkából.
Kacsintgat a zöld lepke:
Bébi!
Pezsgőcukorka?
Algopyrin ízű.
Szilikonpánt zacskójából.
Rajta az árcédula:
Száz forint.
De hány cédula az élet?
Mennyi repülés után zuhanok le?
Szopogatós tabletta…
Három milligramm benzydaminhydrochlorid
De cseréld már ki a gondterhes pelenkákat!
Hát nem érted, nem látod?
A sok leskelődő rákot?

Csinos virágok.
Zölden izzik a kéz és a száj
De a fekete víz elmos mindent,
És a felhők elnyelik a füstöt.
Cseréld ki! Cseréld ki?
Vibrál a világ körülötted,
Villognak a feliratok: THE END
És nincs több életed.

Csak még egy szívás,
Csak egy utolsó nyalintás.
S egy útjelző tábla:
Túl az Óperencián
Egyirányú utca
S beletaposol a gázba.

09/dec
4
0

Végtelenül Egyszerű

M.-nek

Veszekedés közben eltévedtünk kettesben
egy minden irányban végtelennek tûnõ
kukoricatáblában.
Másfelé indultunk el
mindketten a kiutat keresve,
mégis kézenfogva értünk ki,
a másik felünk meg még mindig bent van.
(Ilyen egyszerû.)
A bennmaradt feleinkben helyet cserélt
a két féllélek,
és ami kijött, az a részem írja ezt , és az a részem
nem beszélt vele a kukoricaföld óta.
Jön majd a tél, és fázni fognak õk
a kukoricásban,
és mégis mi fogunk megfagyni idekinn,
pedig nálunk fûtenek.
Ilyen egyszerû.
Õ volt az, aki végigvárta velem,
amíg fölpróbáltam minden butikban
a próbababák parókáit,
mert titokban irigyeltem az õ különös haját.
Amit még mozgatni is tudott.
Ha lehunyt szemmel nagyon koncentrált,
meglebbent a haja a nemlétezõ szélben.

Már csak ilyen porlepte fajta.
Fáradt, szívtelen szerelem.
Egy kánikula-szürkítette pillanaton keresztül
látszik, ahogy cigarettával a kezében
lassan elfordul, ha látja, hogy nézem.
Látványosan, szépen pózol,
és sosem szenved.
Lassan beletörõdöm, ügyelve,
hogy nyakam szép ívére jól essen a fény.
Mozdulataim finomak és kecsesek, neki szólnak.
Sohasem nézek rá többé,
és sohasem szenvedek.
Bosszúból megsemmisítjük magunkat
egy fényben fürdõ színpadon.
És megérdemeltük, ilyen egyszerû.

09/nov
27
0

Keresztes háború

az éjszaka prioritásai múlandók:
körtáncba menekülnek a hajnal elől
pántlikában barna lányok,
mi pionírok vagyunk fáklyákkal,
szakállasan, elöltöltős puskákkal
keressük az utolsó szenteket,
reppenő pillangókat a holdfényben,
akik keresztes lovagok pajzsa
mögé bújnak lövéseink elől

mi a fosztogatók vagyunk:
s ha a sivatagi nap születik,
nem porzik a torkunk
a még csillagos ég alatt

09/nov
25
2

Képzelt Cica

Tudod, nagy tévedés, hogy
ha nyomkodod a sebeidet,
majd „kifájják magukat”,
és többé nem érzed őket.
Sokáig én is elhittem,
de mindig tovább fájtak.
Most csak ülsz a kerítésen,
már az se számít, hányadik
negyedben van a hold
- Sicc! mondod a sötétbe,
hátha pont van ott egy macska,
aki erre elmegy.

Illusztráció: Pap Emese

Illusztráció: Pap Emese

09/okt
24
0

párnacsücsök

Szövetbe!
a párnasarkot feléd nyújtom.
textil azonosság
36 fokon mosható, és fehér.

Mindenképp fehér, és keményre vasalt
Párnacsücsök, nyálas párnacsücsök.
Másik összefüggés: foltos pizsama.

Textilek tapogatózom:
Zsákban futás.
Próbálok kizötyögni
Belőle… fesztáv alatt oldalba bökni
Ahogy fehér nyálas ruhában tapogatsz.

Ahogy nyálas párnacsücsöké
És én szövetség, annyira mellé
varrták szálaim, annyira osszlikrések
A fodrok donorja én

Pödör lesúrol
Ahogy nyálas paplan huzat alatt,
Ahogy fehér pizsama, ahogy
Párnacsücsök, ahogy tapogatsz.

Elfogyok belőle : pír orrtól-fülig részed alól
Megválok tőle:
Nesze!
Nyálas párnacsücsköm.

09/okt
21
0

A Pléd

pléd2Volt egyszer egy fiú, aki arra ébredt, hogy nem létezik.
Könnyedén kelt fel az ágyból, magával rántva hamuszürke köpenyét: a takaróját. Már nem kellett, hogy a lába elérje a földet. A kezére pillantott: fehér, puha tenyerei voltak ‑ egy-két évig zongorázott is még régen. Nem volt valami izompacsirta: biztos nem sokszor verekedett még életében.
Most azonban már nem volt keze: csak az előszobatükörben láthatta meg saját magát ‑ úgy, ahogy délután lefeküdt; gyűrött, fehér inggel, piszkos aljú farmernadrággal, aminek zsebéből már hiába kapta volna elő a telefont.
Hogy mit szólt hozzá, nem tudni. Talán örült is neki. Legalábbis nem reagálta túl a dolgot: a félhomályban úgy láttam, tükörbeli arca kifejezéstelen maradt.
Ötpercnyi bámészkodás után úgy gondolta, ideje lenne kezdeni valamit a helyzettel. Lassan, kullogó lépteket imitálva haladt, de már nem volt szüksége arra, hogy kinyissa szobája ajtaját. Sőt, már nem is volt szobája. Szétdobált holmija helyett egy fotel állt, kis asztalka, és egy szépen megvetett ágy: egy vendégszoba. Képzeletében végigrostálta azokat a dolgokat, amiket szeretett: a gépét, a videó- és számítógépes játékokat, a dobozban porosodó playstationjét, a földrajzi atlaszt, az általánosban sokat nyúzott műanyag hősöket és dinoszauruszokat, meg a tankönyveit és a kötelezőket ‑ tulajdonképpen már egyik sem hiányzott. Tehát nyugodtan továbbállhat.
Édes szüleit ritkán látta otthon, és akkor sem érdekelte őket, hová megy. De minek is kezdjen ezen filózni: hiszen nincsenek is szülei. Amikor belépett a régi szobájába, egykedvűen belátta, hogy ő nem meghalt: ő nem létezik. Mintha számított volna erre. Nem is. Nem gondolt sose ilyesmire. Csak valahogy érezte.
Miközben kisodródott a lakótelepre, az jutott eszébe, miket gondolt elalvás előtt. Arra gondolt, hogy nincs barátnője. Arra gondolt, hogy Petróék buliján volt egy szép lány, aki tetszett is neki, ismerte is valahonnan, de éppen mikor rápillantott, akkor esett le a székről a kis műanyag pohárkák eltüntetett tartalma miatt. A buli többi részére nem emlékezett. A fotelben ébredt fel, ingó fejjel, Petró szülei hazairányították. Tök gáz volt. Na, azóta rá se nézett lányokra.

09/szept
19
0

A feszesség tengelyére

A Feszesség tengelyére
A feszesség tengelyére ösztönösen felkúsznak az indák.
Innen több, onnan kevesebb a kettő között odakapcsolt zászló.
Övé, enyém. A Szomszédom kertjét nem ismerem. Hát még egy kínaiét…
A rend kedvvért rendet rakok, és lefújom szprével a farakás pókjait.
Elhúzkodom a gallyakat, kiirtom az indát a feszség tengelyein.

Napszámot fizetek „Sajtot eszem, bort iszom, és
Sugárzást gyűjtök magamba” Ennyiért az összes földesúrnak megéri
A karó a baboknak. Nap felé! Élőszóval. Több, mint előre! Teljesen evidens.
Aztán elrakom a sajtot a bort és alszom valamelyik reggelig.
E tengely köré, gondolom érdemes indákat futtatni.

A főzelék visszadől a lábosba, Vagy onnan nő ki.
Gőz-indái kísértik a napot. És nem a penészes befőttek
miatt ilyen üresek ezek a tenyérbe köhögött Tengelyek,
Amiken úgy fordulok meg hogy, mindig az arcom van lent.
Mondom: Ebben teljesen a holdra hasonlítok.

Különben csak az indáim nyújtom ki, hogy valamit elérjek.
Ha egy Sci-fibe lennék, biztos az kollektivizálás lenne a célja,
Hogy mindent magamba gyűjtsek. De csak az égitestek egyeznek,
Különben minden más szét van hagyva, csak anyu ment el
És nem tudja most összerakni, szegénynek, ha elmondanám, hogy csak ezért borítom ki…

Most innentől több fog lenni a nap. Elkapom a farkát, megugat. Ez ilyen.
Nem futhatok versenyt a föld saját árnyékával. Pedig akkor biztos megismerhetném
Akár egy kínai kertjét is. Hát még a szomszédomét.

És ahogy elfogynak az esték, lassan összeérnek az indák.
Csódamód, hogy elég teátrális legyen mesének.

Nem mesélhetem el a hétköznapi tragédiákat:
Hogy időközben egy kínai kertjének farakásán fújkodom szprével a pókokat.

Illusztráció: Pap Emese

Megjelent: FÉL III. / 1.

09/szept
6
0

Borban fürösztött éjszakáink

borban fürösztött éjszakáink vége
egy cigaretta a sarki templomban
betérni ide évadján éjnek,
s nem elvinni az
arany gyertyatartókat

csak füstölni szofit, azaz bölcsességet
és nem tömjént, mint a három bölcsek,
napjainkban ez a művészet
és nem a gregorián zene méltóságos
tivornyái,

leülök az orgonához, eljátszani egy bachot
vagy egy jimmy smith bluest,
hátha még jézus krisztus is ellátogat
albínó lepleiben a véres
áldozatnak

aranyputtókkal, jazzt trombitálnak
az orgona-akkordokra,
arámiul éneklik a riverside bluest,
s megidézik a mennyei
gospel-kórust

ó, happy day, a rózsaablakokon
megtörő hajnal fényeiben nézzük,
ahogy jézus megszaporítja a pakli cigit
isteni csoda, meglepő kedvesség:
ötszáz forintot hagytam a perselyben

09/szept
3
0

Apám

apám azt mondta fasz vagyok
nem érzem át a dolgokat
nem élek nem tapasztalok
sodródok: szélfútta szórólap
csak a cipőnyomok tapadnak meg rajtam
sár, kutyapiszok
és úgy gyűjt majd össze az utcaseprő
hogy nem olvasott el senki

azt hiszem apámnak nincs igaza
inkább lexikonból kitépett lap
kallódik persze
de mindig félrerakják
hátha egyszer lesz helye valahol