felonline.hu » Lapszámból

Kirakós

Mihályi Réka — Tue, 03 Aug 2010 10:14:38 +0000

Ahogy belakmároztuk az első
meleg hónapot, ahogy aztán
belaktuk a másodikat, úgy
a legutóbbiból már éppen, hogy
csak teli hassal kimásztunk.
Teraszra szörp, vagy limonádé
(a legéretlenebb citromból),
láb fel az asztalra. Majd
holnap pakolok.

Mert a múlt nyáron
már lomtalanítottunk. Kiraktuk
a kapu mellé a téglákat,
a töröttekbe már a darazsak
is befészkeltek.
Belakták a réseket.

A fürdőszoba régi
pepita köveit is felszedtük.
Az alól meg hangyák
másztak fel.
(hiányoztak róla később a kis piros bogarak)
A töredékekből
mozaikozni próbáltam.

Engem is ilyen darabokban
érint már csak a tavaly,
meg az ideszokott hőségriadó.

Idén úgyis minden más lesz.

Kiülünk esténként,
szürcsölünk valami édeset az ég alatt.
(tudom, a mézet nem szereted)
De, ha beljebb jössz, azért vigyázz!
Még taposózzuk a fürdőt.
Talán majd minden darab
összeáll, és akkor már őszre kiköltöznek
a darazsak.

Holdasmadaras

Banyovich Soma — Mon, 03 May 2010 21:21:18 +0000

A hajad olyan mint egy csókafészek
Fekete, puha titkokat suttog.
Éjszaka van. Ez is krémfekete.
Cipősuvikszos szemek csillognak,
Meg, majdnem bársonykék csillagok.
A hajad olyan, mint egy csókafészek.

*****************************

Éjszaka van, annyira éjszaka…
Mintha tornyokból,
a királykisasszonyok mellől
szabadulnának a denevérek.
Minden egyszerre ember lesz,
Mert az éjszaka a megváltás ideje.
Mesék, várakozás, könnyek: a hétköznap.
De ez majdnem ünnep, mert éjszaka.
********************************

Mostanában sokat keringek a világ fölött
Főleg éjszaka, mikor senki se lát,
és mindenki azt hiszi, hogy őt se látni.
Mostanában sokat, sokat nézek.

Tudjátok, a világ furcsa éjjel.
Leveti idegen álcáit, gönceit,
lemossa a bőréről a sminket,
És hirtelen öreg lesz az arca.
Ilyenkor a síráshoz is fáradt,
Levegőt vesz csak, és kifújja.
Jó mélyen.
Mindig elképzelem, milyen jó lesz,
hogyha meg merem az arcát simogatni.
Addig is csak ülök egy faágon,
s fényessé simítom a sok szalmatöreket.

Mostanában sokat keringek a világ fölött,
s arról ábrándozok, hogy ő vagyok.

jancsiésjuliska

marko anita — Wed, 21 Apr 2010 14:51:58 +0000

A harmadik kör

Váczi Lajos — Mon, 22 Feb 2010 21:24:39 +0000

Medina Carmennek

Kisvendéglő. Három férfi ül az asztalnál. Az első kettő, amelyik oldalt ül a közönséghez képest, issza a sörét. A harmadiknak, mely szemben van, nincs korsója. Beszéd közben végig a korsójukat bámulják, a harmadik az asztalt.

1. férfi: Az emberek nem becsülik meg a pofont, amit kapnak tőlem.

2. férfi: Haza akarok menni.

3. férfi: Kérek egy sört.

1. férfi: Nem becsülik meg.

2. férfi: Mindenki haza akar menni.

1. férfi: Létrafóbiám van.

3. férfi: Kérek egy sört a szívemhez.

2. férfi: Sevillába, Párizsba, Londonba. Haza akarok menni.

1. férfi: Sehol nem becsülik meg.

2. férfi: Sevillában, Párizsban, Londonban. Ott vannak csak igazán jó mulatók.

3. férfi: Kérek.

1. férfi: Felmásztam. A létrára. Nem szeretek pofozkodni.

2. férfi: Jó mulatóban jó nők vannak.

1. férfi: Nem tudom, miért tettem. Felmásztam, leestem.

3. férfi: Kérek.

Ülnek. Csönd. 1. és 2. férfi iszik.

2. férfi: A jó nők galambokat tartottak a mulatóban.

1. férfi: Nyár volt.

2. férfi: A galambok tojást tojtak.

1. férfi: Félhomály volt.

Közeledik egy pincérnő. Észre sem veszi, hogy a harmadik férfinek nincs söre.

Pincérnő: Önök közül ki kért még sört?

1. férfi: Megcsókoltam.

2. férfi: Palermóban, ’96-ban.

1. férfi: Neki is létrafóbiája volt.

2. férfi: Galambtojást tojtak.

3. férfi: Kérek.

2. férfi: Finom a galambtojás.

1. férfi: Bele akartam harapni az arcába.

2. férfi: Galambtojást ettünk.

3. férfi: Kérek.

Pincérnő: Maguk idióták.

Lerakja a sört, el. A harmadik férfi mohón nyúl utána, iszik.

3. férfi: Finom a sör.

2. férfi: Az iszákosok a pokolba kerülnek.

1. férfi: Bele akartam harapni a vállába.

3. férfi: Finom a sör.

2. férfi: A pokolban nincsen galambtojás.

1. férfi: Fel akartam pofozni. Nem becsülte volna meg.

2. férfi: A pokolban nincsenek jó nők.

1. férfi: AIDS-es volt.

3. férfi: Az írek zöld sört isznak.

1. férfi: A válla is AIDS-es volt.

2. férfi: A pokolban semmi nincs.

1. férfi: A vére is AIDS-es volt.

3. férfi: Ne adj okot egy írnek a bosszúra.

2. férfi: A pokol unalmas.

1. férfi: Tudom, hogy AIDS-es volt.

3. férfi: De a sörük finom.

Isznak.

Zöld.

Isznak.

1. férfi: Létrafóbiám van.

2. férfi: Sevillában, Londonban, Párizsban.

3. férfi: Finom a sör.

Isznak.

Beledöglesz…

Froemel Nina — Thu, 10 Dec 2009 21:16:53 +0000

Osonnak a rákok,
Kilesnek a kövek mögül.
Megint zaklat valaki,
Szellemek.
Piros szemű békák.
Uborkából.
Kacsintgat a zöld lepke:
Bébi!
Pezsgőcukorka?
Algopyrin ízű.
Szilikonpánt zacskójából.
Rajta az árcédula:
Száz forint.
De hány cédula az élet?
Mennyi repülés után zuhanok le?
Szopogatós tabletta…
Három milligramm benzydaminhydrochlorid
De cseréld már ki a gondterhes pelenkákat!
Hát nem érted, nem látod?
A sok leskelődő rákot?

Csinos virágok.
Zölden izzik a kéz és a száj
De a fekete víz elmos mindent,
És a felhők elnyelik a füstöt.
Cseréld ki! Cseréld ki?
Vibrál a világ körülötted,
Villognak a feliratok: THE END
És nincs több életed.

Csak még egy szívás,
Csak egy utolsó nyalintás.
S egy útjelző tábla:
Túl az Óperencián
Egyirányú utca
S beletaposol a gázba.

Végtelenül Egyszerű

Kemény Lili — Fri, 04 Dec 2009 14:56:40 +0000

M.-nek

Veszekedés közben eltévedtünk kettesben
egy minden irányban végtelennek tûnõ
kukoricatáblában.
Másfelé indultunk el
mindketten a kiutat keresve,
mégis kézenfogva értünk ki,
a másik felünk meg még mindig bent van.
(Ilyen egyszerû.)
A bennmaradt feleinkben helyet cserélt
a két féllélek,
és ami kijött, az a részem írja ezt , és az a részem
nem beszélt vele a kukoricaföld óta.
Jön majd a tél, és fázni fognak õk
a kukoricásban,
és mégis mi fogunk megfagyni idekinn,
pedig nálunk fûtenek.
Ilyen egyszerû.
Õ volt az, aki végigvárta velem,
amíg fölpróbáltam minden butikban
a próbababák parókáit,
mert titokban irigyeltem az õ különös haját.
Amit még mozgatni is tudott.
Ha lehunyt szemmel nagyon koncentrált,
meglebbent a haja a nemlétezõ szélben.

Már csak ilyen porlepte fajta.
Fáradt, szívtelen szerelem.
Egy kánikula-szürkítette pillanaton keresztül
látszik, ahogy cigarettával a kezében
lassan elfordul, ha látja, hogy nézem.
Látványosan, szépen pózol,
és sosem szenved.
Lassan beletörõdöm, ügyelve,
hogy nyakam szép ívére jól essen a fény.
Mozdulataim finomak és kecsesek, neki szólnak.
Sohasem nézek rá többé,
és sohasem szenvedek.
Bosszúból megsemmisítjük magunkat
egy fényben fürdõ színpadon.
És megérdemeltük, ilyen egyszerû.

Keresztes háború

Pintér Bence — Fri, 27 Nov 2009 11:36:00 +0000

az éjszaka prioritásai múlandók:
körtáncba menekülnek a hajnal elől
pántlikában barna lányok,
mi pionírok vagyunk fáklyákkal,
szakállasan, elöltöltős puskákkal
keressük az utolsó szenteket,
reppenő pillangókat a holdfényben,
akik keresztes lovagok pajzsa
mögé bújnak lövéseink elől

mi a fosztogatók vagyunk:
s ha a sivatagi nap születik,
nem porzik a torkunk
a még csillagos ég alatt

Kincsek a ládából

Váczi Lajos — Thu, 26 Nov 2009 11:00:49 +0000

Olyan éhes vagyok hogy az
asztalt is meg tudnám enni
pedig a fa nem ehető
a család nem ehető
nyekergett az óra számoljatok
az egyik hajléktalan hozzávágta
a szatyrát a másikhoz a
pezsgő kiömlött
éhes vagyok kiabálta a pezsgő
a hajléktalanok mellől el kell állni
mert esetleg a harmadikat támadják meg
sosem ittam még olyan rosszat mint
a felnyalogatott pezsgőt
aztán összeölelkeztek
és a család nem ehető az egyik
talán nő volt két méterről sem tudtam
megállapítani hogy mi volt
elnézést asszonyom kellett volna szólni
ön férfi?
és felfigyelt volna egyből a család
nem a fa nem az asztal
éhes vagyok üvöltött az asztal
képembe törölte a lábát majd
kukorékolva a földre hányt
a kis kék koporsókra a hajléktalanok
egészségére az óra
nyávogására és csendben maradt és
emlékszel mikor na igen azt a nőt
én is pofán vágtam volna
fáj a kezem és olyan jó hogy
kimondhatom hogy
fáj és balkezes vagyok
a családot szeretni nem
megenni kell
a hajlékot ápolni nem eladni kell
az óra megsimogatott
aztán ő is üvöltött a nő a buszon
a férfi lekevert egyet elkussolsz mert
ököllel adok kérem szálljanak le
különben mi lesz
az lesz hogy hozzávágok egy szatyrot a
hajléktalanoktól a macskát pedig
megesszük de nem a családot
nem az asztalt
soha nem ittam még ilyen szépet
mint a felnyalogatottat csak a kezem
ne fájna a fejem nem is
tehát jól vagyok és
számolom a napokat visszafelé már
kettesével szállnak
és számoljatok ti is
kiabálta a macska
majd letépte fejét
pezsgő ömlött vér helyett

felnyalogattuk

Képzelt Cica

Kemény Lili — Tue, 24 Nov 2009 23:00:30 +0000

Tudod, nagy tévedés, hogy
ha nyomkodod a sebeidet,
majd „kifájják magukat”,
és többé nem érzed őket.
Sokáig én is elhittem,
de mindig tovább fájtak.
Most csak ülsz a kerítésen,
már az se számít, hányadik
negyedben van a hold
- Sicc! mondod a sötétbe,
hátha pont van ott egy macska,
aki erre elmegy.

Illusztráció: Pap Emese

párnacsücsök

Braun Barna — Sat, 24 Oct 2009 21:20:47 +0000

Szövetbe!
a párnasarkot feléd nyújtom.
textil azonosság
36 fokon mosható, és fehér.

Mindenképp fehér, és keményre vasalt
Párnacsücsök, nyálas párnacsücsök.
Másik összefüggés: foltos pizsama.

Textilek tapogatózom:
Zsákban futás.
Próbálok kizötyögni
Belőle… fesztáv alatt oldalba bökni
Ahogy fehér nyálas ruhában tapogatsz.

Ahogy nyálas párnacsücsöké
És én szövetség, annyira mellé
varrták szálaim, annyira osszlikrések
A fodrok donorja én

Pödör lesúrol
Ahogy nyálas paplan huzat alatt,
Ahogy fehér pizsama, ahogy
Párnacsücsök, ahogy tapogatsz.

Elfogyok belőle : pír orrtól-fülig részed alól
Megválok tőle:
Nesze!
Nyálas párnacsücsköm.