Kategória: FÉLonline.hu

2016-03-08 / / FÉLonline.hu

„Ezek az olasz énekesnők! Na meg ezek a firkászok! Hogy a távoli jövőből is képesek üzengetni – nekem! Ki hallott már ilyet? Hát hogy jön ahhoz ez a hogyishívják, ez…

2016-03-01 / / FÉLonline.hu

Szereti a fekete kávéscsészéket. Ők is abból ittak. Nem tehet róla, erről is apja urnája jut eszébe. Az is épp ilyen fényesen csillogó fekete henger. Szeretne benne mutatóujjával úgy körözni,…

2016-02-23 / / FÉLonline.hu

„képzeletünk által”   Schönné lehunyta a szemét és a nyitásra várt, könnyű és gyors mozdulatokat érzett vibrálni a levegőben, nem is a mozdulat vibrált, hanem a levegő, ahogy továbbította felé…

2016-02-16 / / FÉLonline.hu

Biciklizni jó. Tépi a szél a mellkasom, s mikor ingben is tekertem, akár a gombot is szétfeszítette. De érezni a levegőt, hallani a hangokat. Bizonyára a vitorlázással van összefüggésben ez…

2016-02-09 / / FÉLonline.hu

Ritkán bringázok ki a falu határán túlra, talán anyám hülyeségei miatt, de már én is elhiszem, hogy egyszer ott fognak elcsapni, ha lemegyek a járdáról. A főút vezet a termőföldek…

2016-02-02 / / FÉLonline.hu

Öt napig aludtam, és hosszú álmom volt. A Fekete Csövek Birodalmának kapujában találkoztunk. Te portás voltál. Ügybuzgó, sürgő-forgó. Két cigit szívtál egyszerre, mert a Birodalomban ez volt a szokás. Ha…

2016-01-28 / / FÉLonline.hu

 „JOHAN Szóval, amit eddig mondtál, az nem volt értelmes? MARIANNE Értelmes az nem volt, de igaz volt és szükséges, ezt muszáj belátnod.  JOHAN Itt ülök, és megpróbálok mindent belátni.”                                   …

Egy csütörtöki napon kezdődött, amikor ráejtettem a bögrémet a lábamra, és nem fájt. Egy pillanat. A pillanat törtrésze. Azóta üveg mögött élek, és bár mindent tisztán látok, engem nem lát…

2016-01-02 / / FÉLonline.hu

Anya hívott, Manyi néni meghalt, most találtam rá, a tűzhelyre borulva fekszik, gyere. Elképzeltem a kopasz Manyi nénit, ahogy a vörös parókája lecsurog a fejéről, ahogy a műszálas kosztümje éppen…

Két ember ült egy asztalnál, és egy gyertya fölött a hazugságaikat mesélték egymásnak. Villamos Odakinn a szél vágta arcukba idegenségüket, soha borotvapenge nem volt még élesebb. Fázósan húzták össze magukon…

A kertvárosi utcában nem volt nehéz megtalálni a házunkat. Kilógott a vigyorgó családi villák közül, valamilyen fájdalom rejtőzött az ablakaink mosolyvonalában. Voltak gyümölcsfáink, kertünk, betonozott kocsibejárónk, amin egyszer kutya is…

Ez itt az eleje. Mindjárt kezdődik, nemsokára elkezdődik a történet. Viszont amíg elkezdődik a történet, addig még van egy kis idő. Nem sok, éppen annyi, amennyi egy elkezdődés előtt lenni…