felonline.hu

A szerző cikkei

Kapelner Zsolt

Vers

Szár László

“Mihály, Gyeics testvére, pedig nemzette Vazult és Szár Lászlót” Kézai Simon: Gesta Hungarorum Nincs semmi baj, itt vagyok már. Ne sírj, ne sírj. Semmi baj sincs. Tartalak már. Vigyázz, vigyázz! Semmi baj sincs, minden rendben. Itt vagyok már, ne sírj, ne sírj. Jól van, tudom. Várj egy percet, Hozok vizet. Mindjárt, várjál. Itt vagyok már, [...]

Kapelner Zsolt

Vers

“Lánykoponyában” (Weöres)

Szeretném, ha írni is Csak olyan lenne, mintha Agyalapi mirigy lennék egy Lánykoponyában, Én választanám ki a méh Összehúzódását és A test folyadékháztartását Szabályozó hormont, Ennyi közöm volna A síráshoz, Vagy a halvaszületéshez.

Kapelner Zsolt

Vers

“S kiszakadt, mint rönk a földből” (Weöres)

A gazda keze még kasztrált lovak vérétől meleg, Mikor hazaér és felesége arcát tenyerébe veszi. Csak nem öregszel meg – mondja, ahogy mosolyogni Kezd – Én tehetek róla, fogok is. Még pár éjszaka, És a csontjaidat gyémánttá nyomom, onnan megy minden magától. A kertben rágyújt, az esőt figyeli, nyugtatja A gondolat, hogy ez mégis valami mennyezet felett [...]

Kapelner Zsolt

Irodalomkritika

Babits könnyezik…

Azzal még nincs baj, ha a különböző szervezetek, társaságok, folyóiratok lelkesedni kezdenek az irodalom iránt. Sőt, én még annak is csak örülni tudok, hogy ilyenkor általában a fiatal tehetségeket szeretnék támogatni, lehetőségeket nyújtani nekik, a legjobb, amikor ez még sikerül is. Ilyesmire tényleg szükség van. De ahogy a Pesti Bölcsész Újság most februárban megjelent szépirodalmi [...]

Kapelner Zsolt

Vers

Mesterség

A kovácsok nem raknának kohót Egyetlen, tenyérnyi vasdarabért. Ez volna egyedül szemérmetlen apaság. És még talán azoké az agyagműveseké, Akik megpróbálják a gyerekeiket Arcuk nélkül világra segíteni – Bennük így tetőzik a torzítás öröme. De a dogon törzsnél a kohó Hasas vályogasszony, Ha szeretnéd annyira, Hogy többet adjon, Meg sem építenéd.

Kapelner Zsolt

Vers

Dervis

A tengelyt irigyli csak el, Táncolni tud. Szállodaszobájában Hatodik este anyanyelvén álmodik, És hol van ez azoktól az ölelésektől, Amelyekben ismeretlen üregek fejlődnek Belül csupán azért, hogy megszorulhassanak A két ügyetlenül szótváltó test között! Csak a tengely. Ami egyedül bélelni bír Csillagot és szikla-gömböket, forrón, Valóban forrón és ridegen, Azaz merőleges érintéskor Szilánkjaira szétesőn. Pedig [...]