felonline.hu

A szerző cikkei

Berényi Csaba

Vers

Ismétléses szarakodás a női nemmel

1. fölülről nézlek, kicsit félve megkérded, hogy most rád másztam? igen, rád másztam annak ellenére, hogy nem kívánlak úgy mint régen – ezúttal csak a bor sztriptízel hangszálaimra tekeredve csak a bor felajzott reflexíja vagyok – ezért másztam föléd – jó ideje nem voltam hasonló teremtmény intimzónájának falai közt, egy ágyban pulzáló melleivel, olyannal, aki [...]

Berényi Csaba

Vers

Legelső segély

Késfokkal nyomta le a púpot, Szakálla horzsolta a lágy koponyát, Arca vörösben játszott a dühtől, Anya sehol, fűtött a saját vizeletem, Cementmorzsalékos tenyerében elfért Volna a tüdőm, Fuldokolva bőgtem, ölelése forrón megkötött, mint a beton, nálunk ilyen az isten, szimpla mechanizmus, védekező

Berényi Csaba

Vers

Sarki szonett

este tizenegy van, beveszem szép szavaid, filmtablettányi bókot egy nagy pohár vízzel, idegen nyelved gégém szemközti falain, csak megujjazlak unalomból, mind a tízzel – mint Mózes a kőtáblát parancsolatostul földre viszlek, te szintén istenhez fohászkodsz, míg a hömpölygő könnyűvér arcodba tódul, szemgödrödben piercinget lökdös a forráspont – gyér borostám reggelre a szádba belenő kipeckeli, mint [...]

Berényi Csaba

Vers

napi 1×1

szégyenét anyám egy fokkal feljebb rakta a polcon, de attól még mindig elérem – nagypohár vízzel lenyelt filmtablettányi komfortérzet, romlandó minden kedélyállapot – nagyanyám receptjeit orvosira váltom, savanyú józanság citromsava ráncba szedi a bőrt – anyám elfordítja tekintetét, de a pulzusmérőm kattog tovább, apám kényelmesen feljebb tekeri a tévét –

Berényi Csaba

Zene

Forráspont – nyerges.gábor.ádám: _itt és most_

Van, mikor az indián sínvasra hajtott fejjel hallgatja a fejlődő nyugat ritmusát, vagy mikor a nyitva maradt ablakban színpaddá válik a párkány – szóval, mikor a konkrét zene, az alkotó a műfajokat félmeztelenre vetkőzteti – mondja, hogy Ááá! – és köhögtetni kezdi, hogy lássa, száraz-e, vagy hurutos. Nyerges Gábor Ádám Itt és most c. lemeze [...]

Berényi Csaba

Vers

agyhártya

egy élet rajzok nélkül csak paranoiával telefirkált agyhártyaként lobog, a szél nemi erőszakot követ el, átszakad, mint a monogámia gátja – nem vagyunk szüzek

Berényi Csaba

Vers

Ölbe ültetett szobanövény

cserzett csendben öblögetem számonkéréseid – gargarizálok, köpök – felmosott ajkaim így is virágcserepesek, koszhámot hordó senkik vendégeskednek mély gyökérzetükkel bőrömbe marva; elhullajtott szennyes ruháim másnapra humuszszőnyeggé lesznek; szórófejes slagból testnedvekkel lakatnak jól és szobanövényeket ültetnek az ölembe, szobatiszták, falra futnak, női hang itt még nem volt, csak motorizált mosolyok egyfolytában; rock-plakátjaimat új dogmák legelték le, [...]

Berényi Csaba

Vers

Akaraterő

az iskolában feketepontokat adott a tanárnő, mert arcon rúgtam valami Bélát, aztán holtpontokat írt füzetembe a kamaszkor, mielőtt arcon rúgott valami-engem – azóta az akaraterőt literben mérem, ha egyedül vagyok, az akaraterőt centiben mérem, ha nővel vagyok – nem akarok mást kontrázni rajongásodra csak kínos csöndet, amit szalagra vennék, és pörgetném, persze valaki úgyis undorítóan [...]

Berényi Csaba

Vers

3

irányított meditációm mélyhűtve hosszú utakra, laposüvegben hordom spontán oszlásnak indult farzsebem mélyén – maga a meditáció semmi más, csak szigetelőszalaggal mumifikált vezető az agyban tekergő elektromosság számára – kivert axiómák oltalmas befogadója vagyok Háborúban nincs vasárnap egy éjszakát átölelő közhelykavarás ismeretlen nőkkel korsó csapolt sörökkel egyenértékű, a holtpont után cipőtalpad alá gyűrnéd magad, orálisan pedzegeti [...]