Szerző: Orbán Krisztina

1993-ban született, rokonai szemében azóta is csak „győri lány”. Meghasonlott a média és a svéd irodalom között. Prózát, verset, kritikát ír, de legújabban legszívesebben interjúzik, mígnem azon kapja magát, hogy angolul kérdez, dánul válaszolnak, amit magyarra fordít.

június 6. Külvárosi bicikliút. Parányi házak között vezet, amiket napfény mosdat tökéletesre. Majd egy focipálya mellett. Fiúk rúgják a bőrt. Egyébiránt az utcák és a kertek üresek, csak a napfény…

április 6. Ködben csigákat kerülgetni Az úton. A reggel szép háttér a feslő bimbóknak, és te mész, fejedben mintha nem lenne gondolat, helyette a reggel kábán befogadott, de fejbe vágó…

2014-06-19 / / Vers

Egy ideje nem férek a bőrömbe. Felhasadozik, kipattogzik. Azóta, hogy magamba engedtelek? Én hívtalak meg a bőröm alá, de úgy tűnik, nem férünk el ketten bennem. Talán megnövelhetném, hogy nagyobb…

2014-02-07 / / Próza

Szia, Charlotte, hogy vagy ma? Egy kicsit mintha szokatlanul sápadt lennél. Minden rendben, azt mondod? Biztos? Hát jó. Meséljek én? Mit meséljek? A munka ugyanolyan, mint mindig. Az irodában rendben…