Follow

A szerző cikkei

Kulman Miklós
Vers

lármátlan légkörök

Álom nyomja a szenteket, bús filagória maganyában. Kék hideg ereszkedett a mocskos borospoharakra, édes mérgeket ittak belőle a beérlelt bérelt testek. Kopogós szemmel mered egy áruló, kiguvad a szürkéje. Sejti a kábulatot, ízlelgeti a társas magány epés levét a légben. Semmittevés oltárán áldoz az értelem, a dölyfös préda kételyeket köp. Vért pumpál a hatalom, élteti [...]

Kulman Miklós
Vers

Látlak téged

Minden hipotézised fehérítő illatú, őrlőiden a koronák lombba borítják szavaid. Táncba vittelek és az ütem követett téged, nyakláncodon a medál apró mirigyként tobzódott, verte a szegycsontodat. Lopni jön az augusztus, zárjunk el mindent, úgy tudni fogjuk miért közeleg. Napfény és ajzószerek, öklömnyi lyukakat marnak a gátba. Ernyedt izmok a gazban, útóljára piheg és lüktet a [...]

Kulman Miklós
Vers

Béketárgyalások Én és Köztem

Én gondlevest főztem, méhedből kivetkőztem jéghidegben csontig ázva önmagammal parolázva tejfogakkal torokra vevő finom borokra az ajtófélfánál dohányízzel parancsokkal, mind a tízzel Magam vagyok Nekem Tőlem Én löklek el Téged Előlem

Kulman Miklós
Vers

mosollyal tovatolt tőlem az élet

Ha lenne hájam most markolná a szél És belém karolna cafkakoszorú de sovány szám már nem beszél minden olyan szürkén szomorú mint amilyennek lennie kell belevesztek a ködbe az őszi kézfogások ő elment és nem jöttek mások

Switch to our mobile site