Szerző: Kabai Csaba

1979-ben született. Ongán nőtt fel. Budapesten él. Két gyermek apja. Verseket, prózát, tanulmányokat ír, fordít. Munkáit többek között a 2000, A Vörös Postakocsi, a Csillagszálló, a Forrás, az Irodalmi Jelen, a Hévíz, a Kalligram, a Kortárs, a Literatura, a Műút, a Palócföld, a Tiszatáj és az Új Forrás közölte. Az ÜljLeBélaSzedekLevest Munkacsoport és az Orka Csoport tagja.

2015-05-27 / / friss szöveg

Késve, a tegnap ujjnyi mély barázdáival homlokomon érkezem meg a szemináriumra, ahol jókedvűen mutat maga mellett helyet láthatóan enyhén kapatos és általában, hozzám mérten legalábbis optimista barátom, hogy üljek már…

2015-02-24 / / friss szöveg

Bizonyos értelemben létezel. A fényben legjobb, ha kihúzod magad és mosolyogsz, mert könnyen összekevernek az árnyvilág egyéb lényeivel. Vigyáznod kell a hangoddal is, annak határozottan kell fölcsendülnie, a rekedt bizonytalanság…

2013-09-26 / / Próza

Noha lézenghetünk kifeszített élettörténetünkben (mely persze hurkok és kerülők nélkül csak egy kreált hamisítvány), ám abban, ahogy tegezzük valahai és leendő énünk, előbbit lekezelő vállveregetéssel, utóbbit határozott félelemmel, már látható…