Szerző: Fodor Balázs

Budapest (1981) ELTE, programszervező, tanár. Ír, zenél.

2017-01-07 / / friss szöveg

Lehajtott fejjel jár, sötétbe fordítja és kráterekbe rejti a tükröződést.   Elhaladó szondák, rádióhullámai vesznek ezekbe a privát fekete lyukakba.   Szkafanderbe bújt élő szenzorként indulok a krátersötét felé,  …

2016-09-16 / / friss szöveg

A fák összekapaszkodó gyökerei láthatatlanul vonulnak az agyagos földben,   csakúgy mint az aszfaltfelszín alatt. A mozgás lelassul, ahogy vastagodnak és kérget növesztenek.   Csak a lombozat cseréli magát látványosan.…

2015-10-09 / / friss szöveg

A nappal emlékezés. Miközben éjszakánként a fák kettéhasadnak, mintha villám csapott volna beléjük. Perzselt tönkökön haldokló lángok fekszenek szenes ágyaikba, és várják az esőcseppek üveges altatódalát. Kettéhasadnak a fákon, és…

2015-03-27 / / friss szöveg

Földön alszom, egy matracon. Egy iskolai edzőszőnyegen, pokróccal leterítve. A földön. Néha (egyre többször) a kanapén, de akkor beáll a hátam, mint apámnak, amikor harminc fokban meghajolva jár-kel, mintha keresne…

2014-09-11 / / friss szöveg

Eszembe jutottál arról, hogy rád gondoltam, a nap mint nap szétszedett reggelemben, amint egy bögre müzlis tej és a gyomorfekvő sültkolbász között vacillálok. Mígnem már időm sincsen. Indulnom kell. De…

2014-07-26 / / Vers

Falba vert szögek tartják keretekbe szorult emlékeimet a panelból, Gödről, az anyám óvodás koráról, csókról, mikrofonfejről. Egyesek rég belehaltak, üres részei már a falnak, mozdulatlan feketéllenek, néma, lapos fejű bogarak,…